-Ahjj!-nyöszörögtem majd az éjjeli szekrényen kezdtem el gyógyszer után kutakodni. Amint találtam azonnal bevettem és simán víz nélkül is lenyeltem. Vártam úgy fél órát hogy hasson de semmi. Nyöszörgésemet úgy próbáltam elnyomni hogy a fejemet a párnába fúrtam. Remélem hogy így nem hallja meg senki. De sajnos nem volt szerencsém. Pár perccel később nyílt a szobám ajtaja majd csukódott is. Abba az irányba fordítottam a fejem és megpillantottam Csaszit. Leült az ágyam szélére tekintetével arcomat fürkészte.
-Jól vagy?
-Üüm!-ráztam a fejem-Fáj!-tettem a kezem a hasamra. Komolyan olyan voltam mint egy óvodás kisgyerek de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé.
-Gyógyszer vettél be?-kérdezte én pedig bólintottam-Szóljak Korinak?-már csak az kéne hogy a bátyám idejöjjön biztos bevitetne a kórházba mert szerinte ez már nem normális hogy ennyire fáj a hasam. Megráztam a fejem-Itt maradjak?-tette fel az újabb kérdést. Hevesen bólogatni kezdtem majd arrébb mentem hogy Csaszinak is legyen helye. Betakart mindkettőnket kezeit a derekamra fonta és simogatni kezdte a hasam alját. Lehelete csiklandozta a nyakamat a hideg futkosott hátamon érintésétől. Hallottam szíve egyenletes dobogását aminek hatására sikerült elaludnom. Reggel, bár nem vagyok benne biztos hogy reggel volt, na szóval mikor felébredtem a szőkének nyoma se volt. Ezt szomorúan vettem tudomásul de annak örültem hogy a hasam már nem fájt. Gyorsan megmértem a lázam és boldogan tapasztaltam hogy már csak hőemelkedésem van. Bevonultam a fürdőbe vettem egy frissítő zuhanyt majd úgy ahogy összekapartam magam.
 |
-Segítsek?-kérdeztem. Rám kapta a tekintetét, talán kicsit meg is rémült de hamar rendezte vonásait.
-Nem kell köszi! Jobban vagy már?-simított végig a karomon.
-Már igen!-bólintottam. Helyet foglaltam a pultnál Csaszi pedig úriember módjára kiszolgált. Rántotta volt a menü hozzá gőzölgő tea. Nem sokat ettem nem volt éhes de persze megdicsértem amiért ennyire kitett magáért.
-Jó reggel gyerekek!-jött be a konyhába bátyám.
-Neked is!-válaszoltunk szinte egyszerre.
~ 1 órával később~
Valaki már vagy fél perce kopogtat az ajtón de senki nem hajlandó azt kinyitni. A két srác belemerült a tévé nézésbe annyira hogy arról is elfeledkeztek hogy beteg vagyok és elvileg nekik kéne ajtót nyitni. De nem nekem kell ez is megcsinálnom. Elkullogtam az ajtóig majd kicsit mérgesen kivágtam azt. 5 fiúval találtam szembe magam.-Hát ti mit kerestek itt?-néztem rájuk furán.
-Hallottuk hogy beteg vagy ezért gondoltuk meglátogatunk!-magyarázta meg a szitut Máté.
-Ja. Hát ez kedves tőletek! Gyertek beljebb!-álltam arrébb az ajtóból.
-Hoztunk csokit is!-nyújtotta át az édességet Laci.
-Oh köszönöm!-ölelgettem meg Őket.
-Csasziék?-érdeklődött Szabi.
-Tévéznek!
-És mi megy?-kiváncsiskodott Geri.
-Kosárlabda asszem!-ahogy kimondtam a fiúk már itt sem voltak. Furán néztem rájuk nem értettem miért kell ennyire nagyon nézni ezt a meccset. De oké. Elvonultam a konyhába előkerestem a fagyasztóból a jég krémet majd bevonultam vele a szobámba. Úgy fél óráig tartott ki a hideg édesség és már mentem volna az utánpótlásért mikor a fiúk vágódtak be a szobámba.
-Mit szeretnétek?-sóhajtottam.
-Mi semmi különöset!-rázta a fejét Laci-De amúgy lehet Csaszi szeretne valamit! Nem?-fordult az említett felé aki úgy hátba verte csapat társát hogy az jajdulni se nagyon tudott-Oké akkor mégse!-nyögte ki ezt a pár szót majd hátrább vonult hogy megbújhasson a többi fiú mögött.
-Öhm oké ha kiökörködtétek magatokat elmondhatnátok hogy miért is jöttetek!
-Ja csak azért hogy megkérdezzük nem-e jössz le velünk ebédelni!-vette át a szót Máté.
-Köszi a meghívást de asszem ezt most kihagyom. Az előbb ettem meg egy doboz jég krémet!-mutattam az üres dobozra.
-Az igen!-horkantott fel Laci mire tőlem kapott egy szúrós pillantást.
-És nekem nem hagytál?-vágta be a durcást Csaszi-Srácok valahonnan szereznünk kell jég krémet!-jelentette ki. Megráztam a fejem majd nagy nehezen kipateroltattam a srácokat a szobámból.
Sziasztok. Hosszú idő után ismét résszel jelentkezem. :D Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi♥
