The Dreams Come True Sometimes♥

8.

Ismét egy nap ismét egy fontos meccs. Ma Horvátország ellen kell majd bizonyítanunk, de ez úgy nehéz lesz hogy a csapat kapitányunk megfázott és két percenként zsepire van szüksége. De komolyan ennyire hogy fázhatott meg nem tudom.
-Oké srácok este a meccsen találkozunk! Gábor te pedig kúráld ki magad!-jegyezte meg Mocsai Lajos.
-Könnyű azt mondani!-morgott az orra alatt Csaszi. Hazaérve az volt az első dolga hogy beszerzett egy tonna zsepit én pedig mivel kedves vagyok főztem neki teát.
-Tessék ez idd majd meg!-tettem le elé a hatalmas bögre teát.
-Köszönöm angyal vagy!-nézett rám.

~ 1 órával később~

A szobámban fekszem az ágyamon és a tévét bámulom. Épp valami spanyol film dráma megy. Nem igazán köti le a figyelmemet de sokkal jobb mint például egy Top Shop.  Egy ideg zavartalanul csak a tévére koncentrál mígnem a hasamba erős szúró érzés nyíllal. Arcomra egy fájdalmas fintor ül ki majd az érintett területhez tapasztom a kezem hátha ezzel enyhíthetni tudok a fájdalmon. De sajnos nem. Percek múlva megunom a fájdalmat és a bőröndömben kezdek kutakodni egy fájdalom csillapító gyógyszer után. Úgy emlékeztem hogy tettem el de mint kiderült mégsem. Remek most el kell vitetnem magamat Korival a legközelebbi gyógyszer tárba. Sóhajtottam egy hatalmasat majd a nappaliba mentem. A kanapén Csaszi feküdt és valami újságot olvasott.
-Kori merre van?-kérdeztem meg. Elemelte az újságot a szeme elől majd engem vizslatott.
-Az előbb ment el egy sajtó tájékoztatóra. Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert meg szerettem volna kérni hogy vigyen el a gyógyszer tárba, de akkor mindegy!-legyintettem.
-Ha akarok én szívesen elviszlek!-ajánlotta fel a szőkeség.
-Köszi aranyos vagy de azt hiszem kibírom!-küldtem felé egy mosolyt majd visszamentem a szobámba. Lefeküdtem és próbáltam úgy helyezkedni hogy ne fájjon annyira. Elsőnek úgy tűnt sikerül is csillapítanom a fájdalmat de aztán csak az lett belőle hogy még jobban görcsölni kezdtem. Nagy nehezen feltápászkodtam majd visszamentem a nappaliba Csaszihoz.
-Figyel el tudnál vinni mégis? Asszem még sem vagyok valami jól!-fogtam a hasam alját. Még az állás is nehezemre esett annyira görcsöltem. Komolyan azt hittem bármelyik pillanatban összeesem. Hamarosan két erős kezet éreztem meg a derekamon amelyek erősen tartottak és nem hagyták hogy elessem.
-Persze elviszlek, de biztos jönni akarsz? Alig állsz a lábadon!-végig a szemembe nézett ahogy én is. Szemeiből őszinte aggódást olvastam ki. Aggódik értem.
-Persze, pár perc és jobban leszek!-vettem mély levegőket. Ezek megtették a hatását pár pillanat múlva már nem volt annyira elviselhetetlen a fájdalom. Csaszi úriember módjára rám adta a kabátot hogy azért mégse fázzak meg majd elindultunk a parkolóba. Egész végig szorosan tartott maga mellett úgy vigyázott rám mintha egy porcelán baba lennék. Kinyitotta nekem az ajtót majd miután beszálltam Ő megkerülte a kocsit és beült mellém.
-Ha rosszul vagy szólj oké?-nézett rám majd beindította a kocsit. Én csak bólintottam egy aprót majd a fejemet az üveghez nyomtam és figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Szerencsére hamar megérkeztünk így a gyomrom sem fordult fel. Mindketten kiszálltunk majd Csaszi ismét átölelte a derekamat és megindultunk befelé. Amint ránk került a sor kértem a megfelelő gyógyszerből plusz még láz csillapítót is vettünk amire nem tudom miért volt szükség. A hazavezető út már kevésbé ment zökkenő mentesen. Sikerült majdnem kidobnom a rókát kétszer is. Végül fent a szobába már tényleg kijött belőlem az aznap megevett étel nagy része. Csaszi mind végig ott volt mellettem és egészen a szobáim kísért ahol jól betakargatott majd elment egy pohár vízért és visszatért egy halom gyógyszerrel és egy láz mérővel.
-De nem vagyok lázas!-bizonygattam miután bevettem a gyógyszereket.
-De elhiszed hogy az vagy? Mérd csak meg!-győzködött. Végül belementem és vártam hogy nekem legyen igazam. Amint végzett rögtön meg is néztem az eredményt.
-38.5!-mondtam ki. Hát úgy látszik mégsem nekem lesz igazam.
-Mondtam. Szólok Korinak oké?-csak bólintottam majd a fejem búbjáig betakaróztam. Úgy 10 perccel később csatlakozott Csaszihoz drága bátyám is.
-Nills! Ugye jól vagy?-pislogott rám.
-Persze kutya bajom!-legyintettem.
-Ahhoz képes hallom lázas vagy és hánytál is! Te nő személy!-rázta a fejét-Téged soha nem kerül el a betegség igaz?
-Hát nem!-ráztam a fejem.
-Ugye tudod hogy a ma esti meccsre nem jöhetsz?
-De én menni akarok!-ellenkeztem-Csak egy kis láz. Ha elmegyek attól még nem élsz semmi bajom.
-Nem hát. Még jobban belázasodsz aztán vihetünk a kórházba. Szépen itthon maradsz és nézel minket a tévében. Mi pedig megígérjük hogy sietünk haza igaz Csaszi?-húzta maga mellé barátját aki csak hevesen bólogatott.
-Hajj..oké!-egyeztem bele végül.
A fiúk úgy este 8 fele elindultak de előtte vagy százszor elmondták hogy ha van valami baj azonnal hívjak valakit. Hát oké. A meccs kezdetére a tévé elé tapadtam bal oldalamon egy csomag zsepivel jobb oldalamon egy pohár gőzölgő teával és gyógyszerekkel.

Az első percben már izgulhattam hisz Csaszi lőtt egy hetest de sajnos kihagyta. Az ötödik percben büszke lehettem hisz tesóm betalált az ellenfél kapujába. Aztán dühöngni kezdtem mert Csaszit kiállították. Még egy papír zsepit is eldobtam de sajnos nem találta el a tévét. Ezután nekünk nem igazán akart összejönni semmi. Kihagytunk egy hetest Korit is kiállították  aztán végül sikerült feljönnünk 15-11-re. A szünetben kaptam egy SMS-t Koritól amiben feltett egy csomó olyan kérdést hogy "Jól vagyok-e?" "Nem-e vagyok lázas?" meg ilyesmik. Miután visszaírtam neki már a második félidő is kezdetét vette. Az eleje megint nem úgy indult ahogy azt szerettük volna de a végére Nagy Laci és Csaszi is formába lendült. De végén sajnos így is kikaptunk 30-21-re. Csalódott voltam de szerintem ezzel nem voltam egyedül. A tévét kikapcsoltam  majd kimentem a konyhába és magamba tuszkoltam pár falat ételt. Épp végeztem a szállodai szoba ajtaja kinyílt és szinte beesett rajta a bátyám meg a jómadár barátja.
-Jól vagy? Nem történt semmi amíg távol voltunk? Mit csinálsz idekint?-bombázott a kérdéseivel bátyám.
-Jól vagyok, nem történt semmi és ettem. Még valami amire válaszolnom kell?-sóhajtottam fel.
-Egyenlőre nincs más!-rázta a fejét.
-Láttam a meccset!-tereltem a témát-Jók voltatok!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Lehettünk volna jobbak is!-mondta Csaszi.
-Majd máskor! De én asszem vissza megyek és veszek be még gyógyszert mert a fájdalom kezd visszatérni!-fogtam ismét a hasam majd elcsoszogtam a szobámba és bevettem egy tablettát.
-Nilla ha van valami szólj oké?-dugta be a fejét Kori-Kiálts és mi azonnal itt leszünk Csaszival!
-Rendben! Jó éjt!-búcsúztam.
-Jó éjt!-köszönt majd becsukta az ajtót.

Sziasztok! Tudom ezer éve nem volt rész, de megakadtam a történettel. Ígérem ezek után jobban fogok igyekezni! Viszont most egy kérdésem lenne felétek! Benne lennétek egy novella író versenyben? Én mostanság rengeteg novellát írok és gondoltam hátha ti is kedvet kapnátok hozzá! Nem feltétel kell Császár Gábor-ról szólnia a novellának ha akartok küldhettek például Justin Bieber-es novellát is! :D Aki benne lenne az a bejegyzés alatt kommenteljen vagy a chaten is írhat! A részhez pedig jó olvasást! Puszi!♥

The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi kihagyás után hozom csak az új részt, de mostanság nincs túl sok időm. Tényleg sajnálom! Viszont most itt a rész szóval jó olvasást! Puszi♥

7.

-Ébredj bogárka!-suttogta a fülembe. Csak egy halk nyöszörgésre futotta tőlem majd átfordultam a másik oldalamra és közelebb bújtam az illetőhöz. Karjai a derekamra fonódtak és még közelebb húzott magához. Beszippantottam jellegzetes illatát és ismét átléptem az álom világ küszöbét. Fantasztikus álomból bátyám hangos kiabálása ébresztett fel. Nyűgösen szerettem volna átfordulni a másik oldalamra de nem ment. Két erős kéz annyira szorított magához hogy mozdulni se tudtam. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és felvezettem tekintetem a mellettem fekvőre. Csaszi volt. Azt hittem hogy az egészet csak álmodom de nem. Mérhetetlen boldogság öntötte el a szívemet ugyanakkor féltem is. Ezt hogy magyarázzuk meg a bátyámnak? Mert azt biztos nem fogja elhinni ami valójában történt. Ő nem az a fajta. Közben Csaszi is ébredezni kezdett ami nem lepett meg hisz bátyám kicsit sem próbált meg halkabban beszélni.

-Kori nyugi már!-ültem fel miután kezei elengedték derekamat.

-Én még nyugodt vagyok! De ha két percen belül nem mondjátok meg hogy mi a jó büdös francot kerestek egy ágyban nem állok jót magamért!-morgott közben pedig kezeivel össze-vissza hadonászott.

-Nem történt semmi olyan amire te gondolsz!-szólalt meg Csaszi is.

-Nem úgy látszik! Hogy keveredtél a húgom ágyába?-szemei csak úgy izzottak a dühtől. Kezd kicsit elfajulni a dolog. Azt hiszem közbe kell lépnem mielőtt elfajulnának...

-Elég volt Kornél! Nem történt semmi az ég egy adta világon! Csaszi megpróbált felébreszteni de én visszaaludtam és gondolom Ő is. Ennyi. Miért kell rögtön kombinálni?-néztem rá.

-Mert mindenki tudja hogy fiú és lány között nincs barátság. És ebbe ti is benne vagytok! Nem tudtok úgy nézni egymásra mint barátok-oké nekem itt volt elég.

-Elég volt. Elegem van belőled meg a folytonos veszekedésből. Mindig meg akarod mondani mit csináljak pedig nem vagy az apám! Nagylány vagyok tudok magamra vigyázni! Ennyi kész vége!-mondtam majd kipattantam az ágyamból és bezárkóztam a fürdőmbe. Még egy hete sem vagyunk itt de ez már a második veszekedésünk. Utoljára 15 éves voltam mikor ennyit veszekedtünk. És annak a vége nem lett valami rózsás. Depis hangulatomat nem próbáltam meg leplezni.

A stadion felé sétálva is a csapattól lemaradva sétáltam. Napszemüveg az arcomon sapka a fejembe és egy hatalmas sál amivel próbáltam eltakarni az arcomat. Részben a hideg részben pedig a fotósok miatt is. Ma már meccs van az Ausztrálok ellen szóval egész nap nagy volt a hajtás. Én nagyrészt kimaradtam a dolgokból. Szükségem volt a magányra. Gondolkodnom kellett azon hogy ha netán tán véletlenül mi ketten Csaszival összejönnék akkor mit szólnának hozzá a többiek. Valószinüleg páran örülnének és páran mint például Kori ellenezné a kapcsolatunkat. Vagy nem tudom. A meccs kezdetére én is megerőltetem magam és a kispadhoz sétáltam.

-Minden rendben?-nézett rám Mocsai Lajos.

-Persze!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.

-Gyere!-intett a fejével majd elindult a pályához. Csendben kicsit lemaradva követtem. A játékosok ismét kör formába álltak Mocsai Lajos állt középen én pedig közvetlen mögötte. Nem értettem miért kell nekem is itt leni. Kicsit kínosnak éreztem a helyzetet ezért kitartóan bámultam a padlót.

-Kezeket!-hangzott fel Harsányi Levente hangja. Mocsai Lajos elkapta az én kezemet is majd a kupac tetejére helyezte.

-Kettő három!-kiabált jellegzetes mély hangjával.

-Magyarok!-ordítottak a fiúk majd szétszéledtek. Én sokkoltam sétáltam vissza a helyemre. Szóval ez most azt jelenti hogy én is hivatalosan keret tag lettem? Ez így fura nem? A meccs közben elkezdődött. Én lélekben még mindig máshol jártam ezért úgy nagyjából az egész első félidő kiesett. Csak annyi van meg hogy a bátyám és Csaszi biztos nem játszottak. Aztán az jön hogy Csaszi hét méterest dob és be is talál. Egy apró mosoly kúszik az arcomra majd megpróbálok a játékra koncentrálni. 

Kornél kelti fel a figyelmemet hisz gólt lőtt, majd rögtön utána Csaszi is. Aztán megint fázis szakadás és utána Csaszi dupla! Nem tudtam megállni hogy ne mosolyogjak azokban a percekben. És ez a mosoly még elég sokszor jelent meg arcomon hisz Csaszi remek formában volt rengetegszer betalált. Az utolsó hét méteres gólja után rám mosolygott ezzel úgy éreztem hogy ezt a gólt nekem szánta. Én is elmosolyodtam már csak a gondolatra is. A fiúk négül 13-43-ra legyőzték az ausztrálokat. Mocsai Lajos büszke volt csapatára és mindenkit megdicsért a végén.

~2 órával később a szállodában~

Az ágyamon fekszem és bámulom a fehér plafont. Nem igazán köti le a figyelmemet de ez van. A szoba társaim is elvonultak gondolom alszanak vagy valami ilyesmi. Csak én unatkozom. Átfordultam a hasamra és úgy döntöttem megpróbálom magam álomba erőszakolni. Már épp sikerült is mikor az éjjeli szekrényemen lévő telefonom csipogni kezdett jelezvén hogy SMS-em érkezett. A szív baj kerülgetett és még az eget is leszidtam de azért megnyitottam az SMS-t.

"Tudnál nekem hozni egy csomag zsepit? Kicsit megfáztam! Csaszi xx"

Állt az üzenetben. Komolyan ezért képes volt írni?! Hát oké. Erőt vettem magamon és szereztem a portáról 1 csomag 100-as zsepit. Csaszi szobájához érve kopogtattam majd egy igen után be is mentem, de csak pár lépest tettem nem szándékoztam maradni.

-Tessék zsepi!-dobtam oda hozzá. Szerencsére sikerült elkapnia.

-Köszi!-eresztett meg egy halvány mosolyt. Tényleg elég rosszul nézett ki.

-Biztos jól vagy?-néztem rá.

-Persze csak egy kis megfázás!-legyintett.

-Rendben akkor én megyek is!-intettem majd kiléptem a szobából.