Nos sziasztok! Megnyitottam második blogomat is! Ez azonban nem Sebastian Vettel-ről hanem a magyarok kézilabda csillagáról Császár Gáborról fog szólni!! Remélem azért ez a log is elnyerni tetszéseteket és páran olvassátok is majd! Ez lenne az első rész amolyan bevezetés! Jó olvasást! Puszi♥ |
| Császár Gábor @csaszargabor Megérkeztünk #Madridba @nagy_kornel sikeresen végigaludta az utat! :) után drága testvére @TitusNagy alkotott! Nem hiába a #Nagy család utánozhatatlan! xx. |
-Swag! Gyere már! El fogunk késni!
-Nyugi Kori jövök már!-száguldottam le a lépcsőn-Na? Cuki vagyok vagy cuki vagyok?-forogtam körbe ezáltal megengedtem Neki hogy megcsodálhassa a ruhámat, ami jelen esetben egy farmerből és egy Magyar Válogatott mezből állt.
-Csinos mint mindig de mehetnénk már?-nyavajgott.
-Persze!-forgattam meg a szemeimet majd magamra kaptam a kabátom és a cipőm és bevágódtam a BMW-be. Megvártam míg Kori bezárja az ajtót majd Ő is beszállt és indított.
-Amúgy a reptér az messze van?-néztem rá.
-Úgy fél óra, ha nem keveredünk dugóba!
-Csaknem!-nem szerettem volna fél óráig az autópálya közepén állni és arra várni hogy mikor indul el a sor. Szerencsémre nem is kellett. Megúsztuk dugó nélkül. Amint leparkoltunk és kiszedtük az összes holminkat a csomagtartóból elindultunk a váróba megkeresni a keret többi tagját. Nem volt nehéz dolgunk. Egy nagy csoportba tömörülve álltak és beszélgettek. Gondolom a bőröndjeiket már leadták hisz csomag alig-alig volt náluk. Korival mi is úgy döntöttünk elsőnek inkább leadjuk a nehéz bőröndöket és csak utána megyünk oda a fiúkhoz. Amint végeztünk csatlakoztunk a mi kis keretünkhöz ami több mint 25 játékosból plusz mínusz 10 edzőből állt.
-Kornél csakhogy megjöttetek! Csak rátok vártunk!-szólalt fel jellegzetes mély és érdes hangján Mocsai Lajos a csapatfőnők de én csak górénak hívom.
-Tudod nők!-forgatta meg a szemeit mire én úgy hátba vágtam hogy két méterről is lehetett hallani a csattanást-Auuuu!-kapott a fájdalmas testrészéhez drága egyetlen bátyám.
-Csak hogy tudd a miheztartás miatt!-eresztettem meg felé egy bájos mosolyt.
-Ne nyírt ki az egyetlen balátlövönket könyörgöm Swag!-nézett rám Geri.
-Én nem fogom csak nevelem. Egyébként van rendes nevem is!-vágtam be a durcit-Tudod nem Swag hanem Titanlla.
-Tudjuk tudjuk de a Swag sokkal jobb-karolta át a vállamat Laci. Erre én csak ismét megforgattam a szemem.
-Mivel teljes a csapat!-csapta össze a kezeit Máté-Ölelés!-kiabált majd egy emberként megindult felém és Laci felé. Őt követték a többiek is és a helyzet kezdett kicsit szorulttá válni. Ugyanis nem kaptam levegőt.
-Meg fogok fulladni!-nyögdécseltem mire a szorítás alább hagyott és a friss levegő is eljutott hozzám.-Köszönöm!-sóhajtottam.
-Gyerekek indulás van!-jelent meg a góré. Mindenki felkapta a cuccát amit nem adott le és elindultunk a gép felé. Mivel én voltam az utolsó (már megint mert én ennyire nagyon el tudok bambulni) na szóval én voltam az utolsó aki felszállt keresgélhettem hely után.
-Merre van még egy üres hely?-kiabált el magam.
-Csaszi mellett!-ordított vissza Tomi. Pedig mellettem ÜLT! Szúrós pillantásokat jutalmaztam majd elverekedtem magam Csasziig. Hát persze hogy tök hátul ültek a bátyámmal együtt.
-Beengedtek?-pislogtam rájuk bájosan ugyanis ők már el voltak helyezkedve. Elnyúlva feküdtek szó szerint az ülésekben.
-Hát ha kedvesek vagyunk akkor igen! DE!-nézett bátyámra Csaszi majd ördögien elvigyorodtak-Nem akarunk kedvesek lenni. Szóval hajrá!-vigyorgott rám.
-Ezért utállak benneteket!-néztem rájuk összeszűkített szemekkel majd elindultam befelé. Az egyik lábamat Kornél lábai közé tettem (!) a másikat már Kornél és Csaszi lábai közé végül Csaszi lábai közé és sikeresen bejutottam a helyemre. Győzedelmes mosoly ült ki az arcomra majd becsatoltam a biztonsági övet ugyanis a gép megkezdte a felszállást. Miután kicsatolhattuk az öveket kezdetét vette a nyüzsgés. Van aki ki be járkált de nagyrészt mindenki beszélgetett mindenkivel. Én személy szerint hátrafelé forgolódtam és beszélgettem Szabival meg Mátéval. Tök jól elbeszélgettünk mikor valaki hátulról rácsapott egyet a hátsómra. Sikítottam egyet majd mérgesen fordítottam meg a fejem.
-Tudod Drága-vigyorgott rám Csaszi-Jó segged van meg minden de megköszönném ha előrefordulnál!-vigyorgott még mindig. Asszem a "jó segged van" kijelentésénél lemaradtam és a mondat második felét el is felejtettem de mindegy. Még váltottam pár szót a két sráccal majd úgy ahogy szokás normálisan elhelyezkedtem a széken. Átnéztem Csaszin egészen Koriig aki nem meglepetésre ismét bevágta a szunyát. Ez jellemző rá. A hosszú repülőutak mindig kiütik. Aztán Csaszira néztem aki pedig engem bámult. Amilyen gyorsan csak lehet elkaptam Róla a tekintetem és inkább az ablakon bámultam kifelé míg meg nem érkeztünk Madridba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése