The Dreams Come True Sometimes♥

10.

Másnap kora reggel már a stadionban találtam magam. A fiúk bármennyire is erősködtek nem maradtam otthon. A fiúk nyújtásokkal kezdték a bemelegítést majd labdajátékkal amibe engem is bevontak. Kori passzolta nekem én pedig Csaszinak aki vissza Korinak és így tovább. A labdajátékok soha nem voltak az erősségeim ez most is meglátszott. Már másodjára dobom félre a labdát.
-Bocsi Csaszi!-szabadkoztam-Asszem inkább kiszállok!-jelentettem ki.
-De miért?-háborodott fel a bátyám.
-Talán azért mert béna vagyok és folyamatosan mellé dobom?-tettem fel a logikus kérdést.
-Nem nem adhatod fel!-mordult fel a bátyám. Fura fejeket vágva méregettem és már épp futásnak szerettem volna eredni mikor bátyám elordította magát-Csaszi NE engedd!-én pedig már indultam is de nem jutottam messzire. Csaszi a derekam után kapott és szorosan tartott maga mellett.
-Engedj el!-kapálóztam de ezzel nem sikerült szabadulnom-Csaszi légyszi!-pislogtam rá kiskutya szemekkel.
-Kori megkegyelmezzünk neki?
-Hát nem is tudom!-dörzsölgette nem létező szakállát.
-Jaj ne csináljátok már!-morogtam.
-Csinálj vele amit akarsz!-kacsintott bátyám majd otthagyott minket.
-Ez most komoly?-háborodtam fel és utána akartam menni de rá kellett jönnöm hogy még mindig ölelő karok miatt nem tudok egy lépést sem tenni. Felnéztem a szemeibe és ismét bevetettem a kiskutya szemeket.
-Ne nézz már így!-nevetett fel-Elengedlek ha ma velem alszol!-pislogott rám ártatlanul.
-És mi van akkor ha nemet mondok?
-Akkor nem engedlek el!-vigyorgott.
-Utállak de oké!-egyeztem bele.

-Rendben akkor este várlak!-vigyorgott még mindig majd mielőtt elengedett volna még adott egy puszit az arcomra. Megráztam a fejem majd felmentem a lelátóra és onnan figyeltem ahogy immár fociznak a srácok.
~ 1 órával később. ~
A szekrényem előtt állok és azon tanakodom mit is kellene felvennem. Az állapotom rohamosan javult és már egy ideje hőemelkedésem sincs aminek kifejezetten örülök. De a ruha problémámat még mindig nem sikerült megoldani. Már vagy 10 perce állok a szekrényem előtt egy szál fehérneműben. Nem zavartatom magam hisz a fiúk kopogás nélkül nem szoktam bejönni ha meg kopognak akkor gyorsan magamra kapom a köntösöm, ennyi az egész. Na szóval felsőt már sikerült találnom  és már csak 3 nadrág közöl kell választanom. Haladok.
-Szerintem legyen a középső!-szólalt meg egy hang a hátam mögül. Ijedtemben egy hatalmasat sikítok majd a hang irányába kapom a fejem.
-Te meg hogy kerülsz ide?-néztem rá nagy kitágult szemekkel.
-Gondoltam segítségre szorulsz!-rántotta meg a vállát-De felőlem jöhetsz így is! Tudod nagy szexi vagy!-kacsintott.
-Na jól van kösz hogy benéztél de távozhatsz is!-mutattam az ajtóra.
-Jól van megyek már!-nevetett fel majd elindult kifelé-De biztos ne segítsek?-fordult még vissza.
-Viszlát Gábor!-integettem és az előbbi kérdését elengedtem a fülem mellett.

Miután kifáradt bevonultam a fürdőbe majd gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat. Miután mindannyian végeztünk autóba ültünk és meg sem álltunk a stadionig. A meccs elején rögtön kaptunk egy szabaddobást de sajnos Csaszi nem tudta bedobni így marad az 1-1-es állás. Az első félidőben nem hagytuk hogy a spanyolok meglépjenek tőlünk tartottuk a tempót. A második félidőben azonban sorra jöttek a kiállítások. Először Schuch Timuzsin majd Nagy Laci, és végül Kornél. Igaz a másikaktól is álltak ki páran de ez bennünket sokkal jobban megviselt. A támadásokból kevés gólt tudtunk szerezni és a védekezésünk is eléggé szétesett. Hiába lőttünk kapura azt vagy blokkolták vagy a kapus kivédte. Nagyon elcsesztük a második félidőt ezt bevallhatjuk. Amint vége lett a meccsnek az arcokról az elkeseredetséget lehetett leolvasni. Mocsai Lajos próbált lelket önteni csapatába ahogy én is. A hazavezető után több emberrel is beszélgettem hátha így könnyebben túllépnek majd a vereségen. Nem hiába tartja a mondás: Ez a sport ág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk. Miután mindenkibe sikerült egy csepp lelket öntenem felmentem a saját szobámba. A fiúk már pizsamában ( ezalatt egy pólót és egy bokszert értek) na szóval már pizsiben vacsoráztak. Mielőtt én is nekiálltam volna elfogyasztani a vacsimat vettem egy gyors zuhanyt.
-Gyere baby aludjunk!-karolta át a derekam Ő.
-Tudod drága ez nem jön be!-ráztam a fejem majd kiszabadultam öleléséből.
-Csak egy próba volt!-kacsintott-Na gyere!-fogta meg a kezem majd maga után húzott az Ő szobájába. Az én és az Ő szobája elég hasonló volt talán az ágya volt nagyobb. Fogtam magam és eldőltem a hatalmas ágyon. Belesüllyedtem a puha párnákba és csak élveztem a kényelmet.
-Km!-köszörülte meg drága szoba társam a torkát-Tudod ez az ágy két személyes nem egy. Szóval helyezd arrébb a formás hátsódat!-tapsikolt. Jót nevettem de azért arrébb mentem hogy neki is legyen helye. Kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyban magunkra húztuk a takarót majd Csaszi karjaiban elaludtam.

Sziasztok. Tudom ezer éve nem volt friss. Ez az én hibám. Viszont most úgy döntöttem az iskola kezdés előtt még be szeretném fejezni ezt a történetemet. Szeptembertől egyeltalán nem lesz időm írni, minden erőmmel a tanulásra kell majd koncentrálnom. Így hát ez a megoldás maradt. Remélem páran még maradtatok és olvassátok a történetet. Ennyi lettem volna. Puszilok minden idetévedőt! :) ♥