Ismét egy nap ismét egy fontos meccs. Ma Horvátország ellen kell majd bizonyítanunk, de ez úgy nehéz lesz hogy a csapat kapitányunk megfázott és két percenként zsepire van szüksége. De komolyan ennyire hogy fázhatott meg nem tudom.
-Oké srácok este a meccsen találkozunk! Gábor te pedig kúráld ki magad!-jegyezte meg Mocsai Lajos.
-Könnyű azt mondani!-morgott az orra alatt Csaszi. Hazaérve az volt az első dolga hogy beszerzett egy tonna zsepit én pedig mivel kedves vagyok főztem neki teát.
-Tessék ez idd majd meg!-tettem le elé a hatalmas bögre teát.
-Köszönöm angyal vagy!-nézett rám.
~ 1 órával később~
A szobámban fekszem az ágyamon és a tévét bámulom. Épp valami spanyol film dráma megy. Nem igazán köti le a figyelmemet de sokkal jobb mint például egy Top Shop. Egy ideg zavartalanul csak a tévére koncentrál mígnem a hasamba erős szúró érzés nyíllal. Arcomra egy fájdalmas fintor ül ki majd az érintett területhez tapasztom a kezem hátha ezzel enyhíthetni tudok a fájdalmon. De sajnos nem. Percek múlva megunom a fájdalmat és a bőröndömben kezdek kutakodni egy fájdalom csillapító gyógyszer után. Úgy emlékeztem hogy tettem el de mint kiderült mégsem. Remek most el kell vitetnem magamat Korival a legközelebbi gyógyszer tárba. Sóhajtottam egy hatalmasat majd a nappaliba mentem. A kanapén Csaszi feküdt és valami újságot olvasott.-Kori merre van?-kérdeztem meg. Elemelte az újságot a szeme elől majd engem vizslatott.
-Az előbb ment el egy sajtó tájékoztatóra. Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert meg szerettem volna kérni hogy vigyen el a gyógyszer tárba, de akkor mindegy!-legyintettem.
-Ha akarok én szívesen elviszlek!-ajánlotta fel a szőkeség.
-Köszi aranyos vagy de azt hiszem kibírom!-küldtem felé egy mosolyt majd visszamentem a szobámba. Lefeküdtem és próbáltam úgy helyezkedni hogy ne fájjon annyira. Elsőnek úgy tűnt sikerül is csillapítanom a fájdalmat de aztán csak az lett belőle hogy még jobban görcsölni kezdtem. Nagy nehezen feltápászkodtam majd visszamentem a nappaliba Csaszihoz.
-Figyel el tudnál vinni mégis? Asszem még sem vagyok valami jól!-fogtam a hasam alját. Még az állás is nehezemre esett annyira görcsöltem. Komolyan azt hittem bármelyik pillanatban összeesem. Hamarosan két erős kezet éreztem meg a derekamon amelyek erősen tartottak és nem hagyták hogy elessem.
-Persze elviszlek, de biztos jönni akarsz? Alig állsz a lábadon!-végig a szemembe nézett ahogy én is. Szemeiből őszinte aggódást olvastam ki. Aggódik értem.
-Persze, pár perc és jobban leszek!-vettem mély levegőket. Ezek megtették a hatását pár pillanat múlva már nem volt annyira elviselhetetlen a fájdalom. Csaszi úriember módjára rám adta a kabátot hogy azért mégse fázzak meg majd elindultunk a parkolóba. Egész végig szorosan tartott maga mellett úgy vigyázott rám mintha egy porcelán baba lennék. Kinyitotta nekem az ajtót majd miután beszálltam Ő megkerülte a kocsit és beült mellém.
-Ha rosszul vagy szólj oké?-nézett rám majd beindította a kocsit. Én csak bólintottam egy aprót majd a fejemet az üveghez nyomtam és figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Szerencsére hamar megérkeztünk így a gyomrom sem fordult fel. Mindketten kiszálltunk majd Csaszi ismét átölelte a derekamat és megindultunk befelé. Amint ránk került a sor kértem a megfelelő gyógyszerből plusz még láz csillapítót is vettünk amire nem tudom miért volt szükség. A hazavezető út már kevésbé ment zökkenő mentesen. Sikerült majdnem kidobnom a rókát kétszer is. Végül fent a szobába már tényleg kijött belőlem az aznap megevett étel nagy része. Csaszi mind végig ott volt mellettem és egészen a szobáim kísért ahol jól betakargatott majd elment egy pohár vízért és visszatért egy halom gyógyszerrel és egy láz mérővel.
-De nem vagyok lázas!-bizonygattam miután bevettem a gyógyszereket.
-De elhiszed hogy az vagy? Mérd csak meg!-győzködött. Végül belementem és vártam hogy nekem legyen igazam. Amint végzett rögtön meg is néztem az eredményt.
-38.5!-mondtam ki. Hát úgy látszik mégsem nekem lesz igazam.
-Mondtam. Szólok Korinak oké?-csak bólintottam majd a fejem búbjáig betakaróztam. Úgy 10 perccel később csatlakozott Csaszihoz drága bátyám is.
-Nills! Ugye jól vagy?-pislogott rám.
-Persze kutya bajom!-legyintettem.
-Ahhoz képes hallom lázas vagy és hánytál is! Te nő személy!-rázta a fejét-Téged soha nem kerül el a betegség igaz?
-Hát nem!-ráztam a fejem.
-Ugye tudod hogy a ma esti meccsre nem jöhetsz?
-De én menni akarok!-ellenkeztem-Csak egy kis láz. Ha elmegyek attól még nem élsz semmi bajom.
-Nem hát. Még jobban belázasodsz aztán vihetünk a kórházba. Szépen itthon maradsz és nézel minket a tévében. Mi pedig megígérjük hogy sietünk haza igaz Csaszi?-húzta maga mellé barátját aki csak hevesen bólogatott.
-Hajj..oké!-egyeztem bele végül.
A fiúk úgy este 8 fele elindultak de előtte vagy százszor elmondták hogy ha van valami baj azonnal hívjak valakit. Hát oké. A meccs kezdetére a tévé elé tapadtam bal oldalamon egy csomag zsepivel jobb oldalamon egy pohár gőzölgő teával és gyógyszerekkel.
 |
-Jól vagy? Nem történt semmi amíg távol voltunk? Mit csinálsz idekint?-bombázott a kérdéseivel bátyám.
-Jól vagyok, nem történt semmi és ettem. Még valami amire válaszolnom kell?-sóhajtottam fel.
-Egyenlőre nincs más!-rázta a fejét.
-Láttam a meccset!-tereltem a témát-Jók voltatok!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Lehettünk volna jobbak is!-mondta Csaszi.
-Majd máskor! De én asszem vissza megyek és veszek be még gyógyszert mert a fájdalom kezd visszatérni!-fogtam ismét a hasam majd elcsoszogtam a szobámba és bevettem egy tablettát.
-Nilla ha van valami szólj oké?-dugta be a fejét Kori-Kiálts és mi azonnal itt leszünk Csaszival!
-Rendben! Jó éjt!-búcsúztam.
-Jó éjt!-köszönt majd becsukta az ajtót.
Sziasztok! Tudom ezer éve nem volt rész, de megakadtam a történettel. Ígérem ezek után jobban fogok igyekezni! Viszont most egy kérdésem lenne felétek! Benne lennétek egy novella író versenyben? Én mostanság rengeteg novellát írok és gondoltam hátha ti is kedvet kapnátok hozzá! Nem feltétel kell Császár Gábor-ról szólnia a novellának ha akartok küldhettek például Justin Bieber-es novellát is! :D Aki benne lenne az a bejegyzés alatt kommenteljen vagy a chaten is írhat! A részhez pedig jó olvasást! Puszi!♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése