The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Meghoztam a folytatást! Jó olvasást! Puszi♥

5.

Reggel fáradtan, nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra. Vagyis csak fordultam volna ha lett volna még hova. De nem volt. Szóval sikeresen a padlón kötöttem ki. Nem estem túl nagyot de akkor is hangot adtam neki. Fájdalmasan felnyögtem és még jobban elterültem a padlón. Pár perccel később mozgolódást lehetett hallani majd hirtelen világosság lett amitől nekem megint nyögni támadt kedvem.

-Nilla?-pislogott rám ijedten Kori.

-Nem én vagyok Jézus. Szerinted ki más lennék?-morogtam majd a fejemre húztam a takarót.

-Mi a frászt keresel a padlón?-faggatott tovább. Komolyan ez ennyire nem egyértelmű?

-Csak ölelgetem! Szerinted?-horkantottam fel-Leestem te vad barom!-morogtam majd nagy nehezen feltápászkodtam.

-Kori meg már azt hitte hogy rajtad kívül valaki más is van itt! Az a fej látnod kellett volna!-nevetett Csaszi.

-Lelehet rólam szállni!-morgott a bátyám.

-Rajtad se vagyunk!-mondtam-De ha megbocsájtotok. Én tovább alszom!-másztam vissza az ágyamba.

-Csak nehogy aztán megint leess és Kori azt higgye hogy valakivel éppen szexelsz!-hahotázott még mindig Császár.

-Pofa be Gábor!-kiabált a szobájából Kori. Én már fél álomban voltam ezért sem szóltam vissza. A második ébredésem már szerencsére nem volt olyan rossz mint az első. Esés nélkül megúsztam, örültem is a fejemnek. Az ágyam szélén lévő fehér papírért nyúltam és elolvastam mi is van benne.

" Edzésen vagyunk ha van kedved gyere el! Puszi: Kori   'ja meg Csaszi!"

Annyit megállapítottam hogy túl sok edzése van a fiúknak, de mindegy. Gyorsan de tényleg gyorsan rendbe szedtem magam és már indultam is a stadionba.Amint beértem a kispad felé vettem az irányt és leültem Csaszi mellé.

-Szia!-nyomtam egy puszit a srác arcára aki egész idáig a csapat társait nézte.

-Szia!-egyik kezével átkarolta a derekamat közben pedig jó alaposan végigmért amibe talán kicsit bele is pirultam-Csinos vagy!-mosolygott rám azzal az ész veszejtően dögös mosolyával. Komolyan azt akarja hogy még ennél is jobban omoljak a karjai közé? Mert ha így halad én komolyan megteszem.

-Köszi!-hajtottam le a fejem. Nem akartam hogy a most már tuti biztos tűzpiros arcomat lássa.

De szerintem tetszett neki hogy ennyire zavarba tud hozni mert a szemem sarkából láttam hogy vigyorog. Kezét továbbra sem vette el a derekamtól sőt most már ujjaival simogatott is. Teljesen elvesztem. Testemen felváltva futkosott a hideg meleg a gyomromban életrekelltek a pillangóim és csak úgy repdestek ide-oda. Akaratlanul is de a fejemet a vállára hajtottam és úgy figyeltem most már én is a pályán történteket. A fiúk néha-néha elkalandozva minket néztek és susogtak egymásnak valamit közben pedig úgy vigyorogtak mint az idióták. De komolyan. Furák voltak. Kori is elég sűrűn nézett felénk és összeszűkített szemekkel méregette a párosunkat. Közben a pályán történtek az események. Egy rosszul eldobott labda felkerült a nézőtérre és mivel drága játékosaink lusták voltak felmenni érte inkább felmásztak egy kordonra. Vagyis csak Máté mászott fel a többiek figyelték minden mozdulatát. 

Mikor megszerezte a labdát visszadobta a pályára majd még arra is volt ideje hogy nekünk integessen.

-Szia Máté!-integettem.

-Helló Nilla!-kiabált vissza-Csá Csaszi!-köszönt a mellettem ülőnek is aki csak intett egyet de közben jót nevetett a jeleneten.

Az edzés vége felé már annyira lazák voltak a fiúk hogy valahonnan szereztek egy foci labdát és nekiálltak focizni. Drága egyetlen bátyámnak sikerült majdnem lerúgni amit nem is hagytam szó nélkül.

-Két ballábas kancsal ember vagy Kornél!-morogtam.

-Bocsi nem direkt volt!-szabadkozott de azért megbocsájtottam neki.

-Te meg ne nevess!-fordultam Csaszi felé aki még mindig nevetett. Durcásan pattantam fel mellőle majd elindultam kifelé.

-Nilla!-szólt még utánam de nem érdekelt. Kifordultam a folyosóra és hívtam egy taxit. Amíg nem érkezett meg addig vártam és elcsíptem néhány mondat foszlányt oda bentről.

"-Csaszi ezt elcseszted! Még udvarolni se tudsz!" -Elvileg ez Laci hangja volt.

"-Majd én adok neked pár tippet!" -Ez pedig Szabi lehetett. Mivel nem voltam többre kíváncsi kivonultam a stadion elé és két percre rá a taxi is megérkezett. A szállodába érve fogtam csak fel hogy mi is történt. Nem értettem magamat. Nem szoktam az ilyen dolgokon ennyire kiakadni. Csak akkor ha közeleg a havim. Tényleg a havim erről el is feledkeztem. Mérgesen dőltem el az ágyamon és legbelül magamat okoltam mindenért.  Csak én lehetek ilyen hülye hisz ez jellemző rám. Már alig vártam hogy hazaérjenek a fiúk de ez 1 órával később sem történt meg. Pedig az edzésnek már rég vége. Biztos elmentek valahova csak épp nekem nem szóltak. Igen ez jellemző rájuk. Míg én itt halálra izgulóm magam addig Ők jókat buliznak. Kezd ez a kiruccanás rossz irányba menni....