-Fiúk! ÉBRESZTŐ!-kiabáltam. Furcsa mód én voltam az első akit kidobott az ágy de valamiért nem bántam. Így legalább lesz időm elkészülődni és együtt lenni a fiúkkal egész nap-Kori! Csaszi!-ébresztgettem a mélyen alvó játékosokat. Kellet úgy 5 perc mire mind a ketten erőt vettek magukon és feltápászkodtak.
-Te ilyen korán fent vagy? És még csak lázas sem vagy? Mi van veled Swag?-nézett végig rajtam bátyám.
-Velem semmi!-rántottam meg a vállam majd felkaptam az ágyon heverő ruháimat és bevonultam a fürdőbe.
 |
Lezuhanyoztam belebújtam a ruhámba majd a sminkemmel kezdtem foglalkozni. Már úgy 10 perce bent lehettem mert a két fiú odakint nyafogott és dörömbölt az ajtómon.
-Swag ha nem jössz ki két percen belül bemegyünk érted Csaszival!-fenyegetett meg a bátyám. Na nem mintha megijedtem volna, sőt inkább jót nevettem a próbálkozásán. Gyorsan befejeztem a sminkelést majd kiléptem a szobámból.
-Végre!-morgott Kori majd kikerülve bement a fürdőbe. Csaszi az ágyán ült és telefonált én pedig miután összepakoltam az ágyamon elhúztam a sötétítő függőnyőket. Csak álltam az ablak előtt és néztem a kilátást ami egyébként csodálatos volt. Arra eszméltem csak fel hogy két kéz a ruhám alatt a derekamra simul közelebb húz magához fejét pedig a vállamon pihenteti. Nem kellett megfordulnom hisz tudtam ki áll mögöttem.
-Gyönyörű igaz?-suttogta a fülembe. Hangja rekedtes volt talán azért mert még reggel volt.
-Az!-helyeseltem.
-De te gyönyörűbb vagy!-suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozott és azonnal kirázott a hideg. Ezzel egy időben sikerült jól elpirulnom így a fejemet lehajtottam és hagytam hogy a frufrum az arcomba hulljon ezzel is eltakarva arcom vörösségét. Csaszi halkan felnevetett majd mielőtt még elengedett volna adott egy puszit az arcomra. Jó időzítés volt hisz nem sokkal később testvérem jött ki a fürdőből. Furcsán méregetett de inkább nem foglalkoztam vele. Előszedtem a csizmám majd belebújtam és már csak arra vártunk hogy Csaszi is végezzen. Miután mindannyian kész voltunk lementünk az étkezőbe ahol már páran reggeliztek de voltak olyanok is akik már végeztek. A fiúk csak az előírtakat ehették viszont én bármit. Ezért a palacsinta mellett döntöttem. Nutellás palacsintát ettem tömeg számra. Ebből az ételből egyszerűen bármennyit meg tudok enni. A fiúk kitágult szemekkel figyelték ahogy a negyedik palacsintát tömöm magamba. Ötnél megálltam nem akartam gyomor rontást kapni.
-Te aztán tudsz enni!-nevetett fel Barna.
-Höh ez még semmi ahhoz képest amennyit otthon szokott enni!-horkantott fel mellettem bátyám.
-Csak irigykedsz mert én ehetek te meg nem!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Ez nem igaz!-fonta karba mellkasa előtt a kezeit.
-Komolyan mint a gyerekek!-nevetett az egész történést végigfigyelő Nagy Laci.
-Ő kezdte!-mutattam rá.
-Tényleg lehetetlen esetek vagytok!-csóválta a fejét Gergő. Csak megrántottuk a vállunkat majd útnak indultunk. Busszal mentünk a Caja Magica stadionba. Én ismét a kispadon kaptam helyet Mocsai Lajos mellett. A fiúk a délután nagy részében gyakoroltak majd a meccs előtt kaptak 2 órás szünetet. Értelmetlenség lett volna visszamenni a szállodába ezért maradtunk a stadionba. A lelátókon üldögéltünk szétszórtan. Én egyedül voltam a telefonommal szórakoztam egész addig míg az meg nem csörrent. A csengő hangomra ami nem más mint a Little Mix-től a Wings- mindenki rám kapta tekintetét. Végighúztam a képernyőn a kezem és fogadtam a hívást.
-Haló?-szóltam bele unottan.
-Szia kislányom. Anyád vagyok!-szólalt meg a vonal túlsó végén anyukám hangja. Kicsit jobb kedvre derültem.
-Szia anya. Mi újság?-érdeklődtem.
-Pont ezt szerettem volna kérdezni tőled!-nevetett fel.
-Ja hát itt nincs semmi különös!-bizirgáltam a nadrágomból kilógó cérna szálat.
-Nem vagy valami beszédes!-bár nem láttam de biztos voltam benne hogy megrázza a fejét-Történt valami?
-Öhm nem! Csak kicsit álmos vagyok meg tudod izgulok az esti meccs miatt!
-Áh igen a meccs. Bátyád nincs a közelben?
-De. Szóljak neki?
-Az jó lenne!-elemeltem a fülemtől a telefont majd a ruhámhoz raktam.
-Nagyon Kornél gyere ide!-kiabáltam. Tesóm bár kicsit messze ült tőlem tisztán hallottam ahogy morog majd lassú már már csiga léptekkel elindul az irányomba-Anya keres!-nyújtottam felé a telefont amit Ő el is vett Tőlem majd helyet foglalt. Úgy 10 percet beszéltek majd visszakaptam a telefonomat.
-Vigyázz magadra és a bátyádra kicsim!-szólalt meg anyám-Nagyon szeretünk apáddal!
-Tudom. Én is titeket. De most mennem kell. Majd még hívunk benneteket rendben?
-Rendben. Szia Kincsem!-búcsúzott.
-Szia anya!-tettem le a telefont.
-Bocs hogy bunkó voltam!-ölelt meg Kori. Elmosolyodtam és viszonoztam gesztusát.
-Én is hülye voltam. Szent a béke?-húzódtam el Tőle.
-Az!-bólogatott.
~1 órával később~
 |
Felcsendült a magyar himnusz és minden magyar egyszerre kezdte énekelni. Én Mocsai Lajos mellett álltam és figyeltem a nézőket majd a fiúkat. Miután elhalkult a zene a játékosok köszöntötték egymást majd mindenki elfoglalta a helyét. Én személy szerint nagyon izgultam és persze tiszteltem az ellenfelet, az Egyiptomiakat. A gól sorozatot nálunk a két Nagy Kornél és Laci nyitotta a kapuban pedig Mikler állt aki remekül védett. 7 perc után 4-0-ra vezettünk és az ellenfél időt kért. A fiúk egy nagy körbe álltak melynek a közepén Mocsai Lajos állt és mondta el hogy min kell javítani vagy más dolgok. A végén mindenki egy emberként üvöltötte hogy "MAGYAROK" majd a játék ismét kezdetét vette. Viszont az idő kérés után a játékunk kissé visszaesett ezért az Egyiptomiak feljöttek 5-4-re. A szünet végére azonban ismét nagy előnyt építettünk ki. A második félidő közel sem úgy alakult ahogy elképzeltük. Korit kiállították így az ellenfél rohamosan közelebb került hozzánk. De a végére mi örülhettünk hála az égnek. Magyarország-Egyiptom: 32-23. Nagy volt az öröm a csapatnál. Mindenki ölelgetett mindenkit és ebből én sem maradtam ki. Megszorongattam a bátyámat aki szerzett egy gólt majd a többieket is.
 |
A végén pedig megválasztották a legjobb játékost Császár Gábort. Ő volt ma a legeredményesebb nem hiába Ő a kapitány. A kis díjjal a kezében sétált felénk.
-Remek voltál!-öleltem meg. Nem válaszolt csak szorosan ölelt magához a kamerák meg persze mindezt rögzítették de nem igazán zavart. Még egy ideig a pályán maradtunk a fiúk integettek a rajongóknak majd Mocsai Lajos bevezényelte az öltözőbe a fiúkat. Úgy 2 óra hosszába telt mire mindannyian végeztek. Ezalatt az idő alatt eluntam a fejem és elültem a seggem is. A szállodai szobámba szinte beestem. Komolyan ez a meccs többet kivett belőlem mint a fiúkból. Ők még ökörködtek az út alatt is én meg alig bírtam nyitva tartani a szemem. A zuhanyzást hanyagolva ruhástól aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése