The Dreams Come True Sometimes♥

Meghoztam a friss! Jó olvasást!♥

6.

Reggel szörnyen rossz kedvel ébredtem és a fiúk már megint nem voltak sehol. Már kora reggel sikerült felidegesítenem magam ez már teljesítmény. Dühösen csaptam magamra a fürdő ajtaját és álltam be a hideg zuhany alá.

Ez a rossz kedv az öltözködésemen is meglátszodott. Komolyan ennél rosszabbul már fel sem tudtam volna öltözni. Ráadásul a hideg miatt még le is fagytam kétszer mire a stadionhoz értem. Öszíntén szólva nem tudom miért jöttem el. Talán azért mert ha még 1 órát el kellett volna töltenem a négy fal között egyedül megbolondulok. Rosszabb esetben felvagdostam volna az ereimet. A lelátón foglaltam helyet és bármennyire szerettem volna a játékosokra koncentrálni nem ment. Valamiért nem. Pedig csináltak rengeteg vicces dolgot. Teniszlabdával kezdek el játszani és láttam hogy törik magukat azon hogy engem jobb kedvre derítsenek. De nem ment. Hiába próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra abból csak egy fintor lett. Komolyan hogy lehetek ilyen szánalmas? Arcomat a kezeimbe temettem és kedvem támadt sírni de nem tehettem. Erősnek kellett maradnom. Épp összeszedtem magam mikor a mellettem lévő szék hangos nyikorgással tudtomra adta hogy vendégem érkezett. Érdekldöve pillantottam fel és bátyám aggódó pillantásával találtam szembe magam.

-Nills jól vagy?-fogta meg a kezem. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem. Nem érdekelt hogy izzadt vagy ilyesmi. Ez engem soha nem zavart.

-Én annyira sajnálom hogy tegnap úgy kiakadtam!-motyogtam-Nem tudom mi ütött belém. Vagyis de tudom és tényleg sajnálom!-néztem a szemébe.

-Hé nincs semmi baj!-szorította meg a kezem-Minden rendben lesz oké? Csak többet ne csinálj ilyet! Aggódtunk érted!

-Hát már bocs de ez nem úgy tűnt. Haza se jöttetek!-vetettem a szemére.

-Nos igen az úgy volt..-vakarta meg a fejét.

-Tudni akarom?-húztam fel a szemöldököm.

-Nem hiszem!-rázta a fejét. Ebből már rájöttek hogy olyan helyen voltak ahol nem fordulnak meg minden nap.

-Ez kiábrándító!

-Nyugi semmi olyan helyen nem voltunk amire te gondolsz. Csak kocsmáztunk egyet és nem épp józan állapotba keveredtünk haza!-vallotta be. Az elején tényleg azt hittem hogy valami egy éjszakás kalandba keveredtek de jó volt tudni hogy nem. Ezután lementem és a fiúktól is bocsánatot kértem. Szerencsére megértők voltak és csak egy ölelés kíséretében annyit mondtak  hogy többet ilyet ne csináljak. Az edzés végével visszamentünk a szállodába és mindenki elvonult pár órára a szobájába, majd Szabi kitalálta hogy üvegezzünk. Elsőnek nem akartam belemenni a játékba de miután már mindenki benne volt úgy döntöttem hogy oké nem veszíthetek vele semmit. Laci és Máté közt kaptam helyet a játékot pedig Barna kezdte. Az első 10 pörgetésből szerencsémre kimaradtam, de hála drága egyetlen Nagy Lacinknak Ő valahogy összehozta azt hogy én kerüljek sorra.

-Felelsz vagy mersz?-húzogatta a szemöldökét. Kicsit félelmetes volt.

-Felelek!-vágtam rá rögtön.

-Azt hittem bevállalós leszel de nem baj!-legyintett-Tetszik neked valaki a csapatból?-szögezte nekem a kérdést. Számítottam rá hogy valami ilyesmivel fog traktálni szóval nem lepődtem meg. Csak kicsit. Hazudni nem akartam ezért úgy döntöttem igazat fogok mondani.

-Igen!-bólintottam majd lehetőséget sem hagyva a további kérdéseknek pörgettem. Az üveg drága bátyámnál állt meg aki a merést választotta.

-A górénak ugye van egy lánya?-fordultam Máté felé aki csak bólintott. Ördögi vigyorra húztam ajkaimat majd bátyám felé fordultam.

-Menj át Mocsai Lajoshoz és valld be neki hogy szerelmes vagy a lányába!-amint kimondtam vigyorom még szélesebb lett Kori pedig elképedve nézett rám. Ha már játszunk játszunk nagy tétekben. Tesóm elindult küldetésére majd úgy 10 perccel később vissza is tért.

-Na mi volt?-érdeklődtek izgatottan a többiek.

-Utállak!-nézett rám ebből levettem hogy nem épp mentek simán a dolgok-Komolyan ilyen kínos dologban már rég volt részem!-temette arcát a kezeibe.

-Ennyire jól ment?-nevettem.

-Mindent el kellett neki mesélnem. Hogy honnan is ismerem a lányát aztán hogy ezt így hogy merészelem elmondani neki. Aztán további 5 percbe telt mire elmondtam neki hogy ez csak kamu volt a húgom találta ki mert üvegezünk. Aztán leordította a fejemet hogy mégis milyen hülye játék ez! Csak kicsit akadt ki!-fújta ki a levegőt én pedig jókat derültem rajta. Ez a jókedv egész addig tartott míg a bátyám ki nem pörgetett engem. És a legszörnyűbb az egészben az volt hogy már nem választhattam azt hogy Felelek nekem Mernem kellett. Reménykedtem hogy a sors kegyes lesz velem és nem kapok hülye feladatot de...ez nem történt meg.

-Mivel kölcsön kenyér visszajár tartja a mondás-kezdet bátyám-kedves leszek és nem kell egy egész emeletet menned ahhoz hogy teljesítsd a feladatod! Oh nem!-nevetett fel amitől kicsit megrémültem-Csak Csasziig kell menned!-na itt még a vér is megfagyott ereimben. Kidülledt szemekkel figyeltem bátyámat és legszívesebben most elültettem volna magam egy autóval-Szóval csókold meg a mi egyetlen Császár Gáborunkat!-mondta ki a végszót. Pár másodpercig csak ültem egy helybe aztán erőt vettem magamon és megindultam Csaszi irányába. Leültem mellé és épp készültem megcsókolni mikor valaki benyitott az ajtón. Isten mégis szeret! Mocsai Lajos volt aki megzavart mindent. A fiúkat elküldte a saját szobájukba feloszlatva ezzel a kis játék délutánunkat. Megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem. Hiába szerettem volna megcsókolni Csaszit nem itt és most mindenki előtt...