The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Viszont most örülnék pár kommentnek is, azért hogy tudjam mit gondoltok a történetről! Szóval hajrá kommizatok! Jó olvasást! Puszi♥
ui: a Facebook csoportba még mindig lehet csatlakozni. Itt a link:Facebook csoport! :)

3.

Egy nap választ el minket az Egyiptomiak elleni összecsapástól. A fiúk ma kezdték meg a komoly edzést. Már reggel 9-kor a csarnokba mentek én pedig még aludtam két órát. Úgy volt megbeszélve hogy délre én is odaérek de ez nem jött össze. Nem igazán tudtam eldönteni mit is vehetnék fel.

Végül sikerült döntenem és az első taxival a stadionba vitettem magam. Miután felmutattam a kis kártyámat amivel szabad ki- be járásom van sietős léptekkel indultam meg a hangok irányába. Benyitottam mire minden szem rám szegeződött. Intettem egyet a játékosok irányába majd  a kispad felé vettem az irányt. Lepakoltam és egy darabig csak figyeltem ahogy a srácok passzolgatnak.

-Rendben srácok 10 perc szünet!-adta ki a parancsot Mocsai Lajos.

-A pontosság mintaképe vagy húgi!-dobta át a kezét a vállamon.

-Tudom. Meddig lesztek ma itt?-néztem rá.

-4 óráig még biztosan. Kell a gyakorlás hogy a csapat jobban összeszokjon!-magyarázta.

-Aham értem!-bólintottam majd intettem a felém közeledő fiúknak. A 10 perces szünet után a játékosok felálltak a stadion közepére egy nagy kört alkotva és hallgatták Mocsai Lajos elvárásait, tanácsait. Aztán elkezdődött a bemelegítés. Én a padon ültem és figyeltem hogy mi történik a pályán.

-Swag segítenél kicsit?-jött oda hozzám Norbi az egyik segéd.

-Persze úgy is unatkozom!-keltem fel-Mit kéne csinálnom?

-Szétosztanád a vizes palackokat?

-Persze!-mosolyogtam. Megfogtam pár flakont majd az épp nem annyira elfoglalt embereknek adtam egy flakont. Csaszihoz sétáltam aki épp az egyik sarokban nyújtott.

-Tessék!-tettem le mellé a vizet.

-Köszi!-mosolygott. Én is rámosolyogtam majd indulni készültem mikor a kezeim után kapott.

-Szeretnél még valamit?-néztem rá.

-Ami azt illeti..-húzta perverz vigyorra a száját-De az még várhat!-legyintett hirtelen-Nem akarsz leülni?-nem igazán értettem az előbbi megnyilvánulását de mit veszthetek azzal ha leülök? Legfeljebb beszélgetünk egy kicsit.

-Végül is!-rántottam meg a vállam majd leültem mellé törökülésben-Izgulsz a holnapi meccs miatt?-fürkésztem tekintetét.

-Nem mondhatnám!-rázta meg a fejét-Kicsit talán túlteng bennem a bizonyítás vágy de szerintem ezzel nem vagyok egyedül!-mosolygott-Itt mindenki meg akarja mutatni a világnak hogy a magyar csapat igen is bekerülhet a legjobbak közé. Mindenkinek egy célja van és ezt az egy célt meg is akarjuk valósítani!-tetszett hogy ilyen komolyan is tud beszélni a dolgokról és az elszántság a szemében engem is arra késztetett hogy híggyek és bízzak abban hogy Ők igenis képesek ezt megcsinálni-Te is itt leszel holnap ugye?-húzta fel a szemöldökét. Tekintetét az enyémbe fúrta teljesen elvarázsolt pillantása.

-Persze hogy itt leszek hisz ezért jöttem ide!-válaszoltam végül.

-Tényleg? Azt hittem miattam!-húzta csábos vigyorra ajkait.

-Hülye vagy!-ütöttem bele a vállába.

-De te így szeretsz!-vigyorgott még mindig.

-Jól van szupersztár. Inkább menj és gyakorolj!-kacsintottam majd feltápászkodtam a földről és visszaindultam a kispadokhoz. Éreztem ahogy minden egyes lépésemet végigköveti a szemével de nem zavart. Inkább engem bámuljon mint például egy útcaszéli kis kurvát.