The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Meghoztam a folytatást! Jó olvasást! Puszi♥

5.

Reggel fáradtan, nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra. Vagyis csak fordultam volna ha lett volna még hova. De nem volt. Szóval sikeresen a padlón kötöttem ki. Nem estem túl nagyot de akkor is hangot adtam neki. Fájdalmasan felnyögtem és még jobban elterültem a padlón. Pár perccel később mozgolódást lehetett hallani majd hirtelen világosság lett amitől nekem megint nyögni támadt kedvem.

-Nilla?-pislogott rám ijedten Kori.

-Nem én vagyok Jézus. Szerinted ki más lennék?-morogtam majd a fejemre húztam a takarót.

-Mi a frászt keresel a padlón?-faggatott tovább. Komolyan ez ennyire nem egyértelmű?

-Csak ölelgetem! Szerinted?-horkantottam fel-Leestem te vad barom!-morogtam majd nagy nehezen feltápászkodtam.

-Kori meg már azt hitte hogy rajtad kívül valaki más is van itt! Az a fej látnod kellett volna!-nevetett Csaszi.

-Lelehet rólam szállni!-morgott a bátyám.

-Rajtad se vagyunk!-mondtam-De ha megbocsájtotok. Én tovább alszom!-másztam vissza az ágyamba.

-Csak nehogy aztán megint leess és Kori azt higgye hogy valakivel éppen szexelsz!-hahotázott még mindig Császár.

-Pofa be Gábor!-kiabált a szobájából Kori. Én már fél álomban voltam ezért sem szóltam vissza. A második ébredésem már szerencsére nem volt olyan rossz mint az első. Esés nélkül megúsztam, örültem is a fejemnek. Az ágyam szélén lévő fehér papírért nyúltam és elolvastam mi is van benne.

" Edzésen vagyunk ha van kedved gyere el! Puszi: Kori   'ja meg Csaszi!"

Annyit megállapítottam hogy túl sok edzése van a fiúknak, de mindegy. Gyorsan de tényleg gyorsan rendbe szedtem magam és már indultam is a stadionba.Amint beértem a kispad felé vettem az irányt és leültem Csaszi mellé.

-Szia!-nyomtam egy puszit a srác arcára aki egész idáig a csapat társait nézte.

-Szia!-egyik kezével átkarolta a derekamat közben pedig jó alaposan végigmért amibe talán kicsit bele is pirultam-Csinos vagy!-mosolygott rám azzal az ész veszejtően dögös mosolyával. Komolyan azt akarja hogy még ennél is jobban omoljak a karjai közé? Mert ha így halad én komolyan megteszem.

-Köszi!-hajtottam le a fejem. Nem akartam hogy a most már tuti biztos tűzpiros arcomat lássa.

De szerintem tetszett neki hogy ennyire zavarba tud hozni mert a szemem sarkából láttam hogy vigyorog. Kezét továbbra sem vette el a derekamtól sőt most már ujjaival simogatott is. Teljesen elvesztem. Testemen felváltva futkosott a hideg meleg a gyomromban életrekelltek a pillangóim és csak úgy repdestek ide-oda. Akaratlanul is de a fejemet a vállára hajtottam és úgy figyeltem most már én is a pályán történteket. A fiúk néha-néha elkalandozva minket néztek és susogtak egymásnak valamit közben pedig úgy vigyorogtak mint az idióták. De komolyan. Furák voltak. Kori is elég sűrűn nézett felénk és összeszűkített szemekkel méregette a párosunkat. Közben a pályán történtek az események. Egy rosszul eldobott labda felkerült a nézőtérre és mivel drága játékosaink lusták voltak felmenni érte inkább felmásztak egy kordonra. Vagyis csak Máté mászott fel a többiek figyelték minden mozdulatát. 

Mikor megszerezte a labdát visszadobta a pályára majd még arra is volt ideje hogy nekünk integessen.

-Szia Máté!-integettem.

-Helló Nilla!-kiabált vissza-Csá Csaszi!-köszönt a mellettem ülőnek is aki csak intett egyet de közben jót nevetett a jeleneten.

Az edzés vége felé már annyira lazák voltak a fiúk hogy valahonnan szereztek egy foci labdát és nekiálltak focizni. Drága egyetlen bátyámnak sikerült majdnem lerúgni amit nem is hagytam szó nélkül.

-Két ballábas kancsal ember vagy Kornél!-morogtam.

-Bocsi nem direkt volt!-szabadkozott de azért megbocsájtottam neki.

-Te meg ne nevess!-fordultam Csaszi felé aki még mindig nevetett. Durcásan pattantam fel mellőle majd elindultam kifelé.

-Nilla!-szólt még utánam de nem érdekelt. Kifordultam a folyosóra és hívtam egy taxit. Amíg nem érkezett meg addig vártam és elcsíptem néhány mondat foszlányt oda bentről.

"-Csaszi ezt elcseszted! Még udvarolni se tudsz!" -Elvileg ez Laci hangja volt.

"-Majd én adok neked pár tippet!" -Ez pedig Szabi lehetett. Mivel nem voltam többre kíváncsi kivonultam a stadion elé és két percre rá a taxi is megérkezett. A szállodába érve fogtam csak fel hogy mi is történt. Nem értettem magamat. Nem szoktam az ilyen dolgokon ennyire kiakadni. Csak akkor ha közeleg a havim. Tényleg a havim erről el is feledkeztem. Mérgesen dőltem el az ágyamon és legbelül magamat okoltam mindenért.  Csak én lehetek ilyen hülye hisz ez jellemző rám. Már alig vártam hogy hazaérjenek a fiúk de ez 1 órával később sem történt meg. Pedig az edzésnek már rég vége. Biztos elmentek valahova csak épp nekem nem szóltak. Igen ez jellemző rájuk. Míg én itt halálra izgulóm magam addig Ők jókat buliznak. Kezd ez a kiruccanás rossz irányba menni....

The Dreams Come True Sometimes♥

Meghoztam a friss! Jó olvasást! Puszi♥ facebook csoport! csatlakozz!! :))

4.

-Fiúk! ÉBRESZTŐ!-kiabáltam. Furcsa mód én voltam az első akit kidobott az ágy de valamiért nem bántam. Így legalább lesz időm elkészülődni és együtt lenni a fiúkkal egész nap-Kori! Csaszi!-ébresztgettem a mélyen alvó játékosokat. Kellet úgy 5 perc mire mind a ketten erőt vettek magukon és feltápászkodtak.

-Te ilyen korán fent vagy? És még csak lázas sem vagy? Mi van veled Swag?-nézett végig rajtam bátyám.

-Velem semmi!-rántottam meg a vállam majd felkaptam az ágyon heverő ruháimat és bevonultam a fürdőbe.

Lezuhanyoztam belebújtam a ruhámba majd a sminkemmel kezdtem foglalkozni. Már úgy 10 perce bent lehettem mert a két fiú odakint nyafogott és dörömbölt az ajtómon.

-Swag ha nem jössz ki két percen belül bemegyünk érted Csaszival!-fenyegetett meg a bátyám. Na nem mintha megijedtem volna, sőt inkább jót nevettem a próbálkozásán. Gyorsan befejeztem a sminkelést majd kiléptem a szobámból.

-Végre!-morgott Kori majd kikerülve bement a fürdőbe. Csaszi az ágyán ült és telefonált én pedig miután összepakoltam az ágyamon elhúztam a sötétítő függőnyőket. Csak álltam az ablak előtt és néztem a kilátást ami egyébként csodálatos volt. Arra eszméltem csak fel hogy két kéz a ruhám alatt a derekamra simul közelebb húz magához fejét pedig a vállamon pihenteti. Nem kellett megfordulnom hisz tudtam ki áll mögöttem.

-Gyönyörű igaz?-suttogta a fülembe. Hangja rekedtes volt talán azért mert még reggel volt.

-Az!-helyeseltem.

-De te gyönyörűbb vagy!-suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozott és azonnal kirázott a hideg. Ezzel egy időben sikerült jól elpirulnom így a fejemet lehajtottam és hagytam hogy a frufrum az arcomba hulljon ezzel is eltakarva arcom vörösségét. Csaszi halkan felnevetett majd mielőtt még elengedett volna adott egy puszit az arcomra. Jó időzítés volt hisz nem sokkal később testvérem jött ki a fürdőből. Furcsán méregetett de inkább nem foglalkoztam vele. Előszedtem a csizmám majd belebújtam és már csak arra vártunk hogy Csaszi is végezzen. Miután mindannyian kész voltunk lementünk az étkezőbe ahol már páran reggeliztek de voltak olyanok is akik már végeztek. A fiúk csak az előírtakat ehették viszont én bármit. Ezért a palacsinta mellett döntöttem. Nutellás palacsintát ettem tömeg számra. Ebből az ételből egyszerűen bármennyit meg tudok enni. A fiúk kitágult szemekkel figyelték ahogy a negyedik palacsintát tömöm magamba. Ötnél megálltam nem akartam gyomor rontást kapni.

-Te aztán tudsz enni!-nevetett fel Barna.

-Höh ez még semmi ahhoz képest amennyit otthon szokott enni!-horkantott fel mellettem bátyám.

-Csak irigykedsz mert én ehetek te meg nem!-nyújtottam rá a nyelvem.

-Ez nem igaz!-fonta karba mellkasa előtt a kezeit.

-Komolyan mint a gyerekek!-nevetett az egész történést végigfigyelő Nagy Laci.

-Ő kezdte!-mutattam rá.

-Tényleg lehetetlen esetek vagytok!-csóválta a fejét Gergő. Csak megrántottuk a vállunkat majd útnak indultunk. Busszal mentünk a Caja Magica stadionba. Én ismét a kispadon kaptam helyet Mocsai Lajos mellett. A fiúk a délután nagy részében gyakoroltak majd a meccs előtt kaptak 2 órás szünetet. Értelmetlenség lett volna visszamenni a szállodába ezért maradtunk a stadionba. A lelátókon üldögéltünk szétszórtan. Én egyedül voltam a telefonommal szórakoztam egész addig míg az meg nem csörrent. A csengő hangomra ami nem más mint a Little Mix-től a Wings- mindenki rám kapta tekintetét. Végighúztam a képernyőn a kezem és fogadtam a hívást.

-Haló?-szóltam bele unottan.

-Szia kislányom. Anyád vagyok!-szólalt meg a vonal túlsó végén anyukám hangja. Kicsit jobb kedvre derültem.

-Szia anya. Mi újság?-érdeklődtem.

-Pont ezt szerettem volna kérdezni tőled!-nevetett fel.

-Ja hát itt nincs semmi különös!-bizirgáltam a nadrágomból kilógó cérna szálat.

-Nem vagy valami beszédes!-bár nem láttam de biztos voltam benne hogy megrázza a fejét-Történt valami?

-Öhm nem! Csak kicsit álmos vagyok meg tudod izgulok az esti meccs miatt!

-Áh igen a meccs. Bátyád nincs a közelben?

-De. Szóljak neki?

-Az jó lenne!-elemeltem a fülemtől a telefont majd a ruhámhoz raktam.

-Nagyon Kornél gyere ide!-kiabáltam. Tesóm bár kicsit messze ült tőlem tisztán hallottam ahogy morog majd lassú már már csiga léptekkel elindul az irányomba-Anya keres!-nyújtottam felé a telefont amit Ő el is vett Tőlem majd helyet foglalt. Úgy 10 percet beszéltek majd visszakaptam a telefonomat.

-Vigyázz magadra és a bátyádra kicsim!-szólalt meg anyám-Nagyon szeretünk apáddal!

-Tudom. Én is titeket. De most mennem kell. Majd még hívunk benneteket rendben?

-Rendben. Szia Kincsem!-búcsúzott.

-Szia anya!-tettem le a telefont.

-Bocs hogy bunkó voltam!-ölelt meg Kori. Elmosolyodtam és viszonoztam gesztusát.

-Én is hülye voltam. Szent a béke?-húzódtam el Tőle.

-Az!-bólogatott.

~1 órával később~

Felcsendült a magyar himnusz és minden magyar egyszerre kezdte énekelni. Én Mocsai Lajos mellett álltam és figyeltem a nézőket majd a fiúkat. Miután elhalkult a zene a játékosok köszöntötték egymást majd mindenki elfoglalta a helyét. Én személy szerint nagyon izgultam és persze tiszteltem az ellenfelet, az Egyiptomiakat. A gól sorozatot nálunk a két Nagy Kornél és Laci nyitotta a kapuban pedig Mikler állt aki remekül védett. 7 perc után 4-0-ra vezettünk és az ellenfél időt kért. A fiúk egy nagy körbe álltak melynek a közepén Mocsai Lajos állt és mondta el hogy min kell javítani vagy más dolgok. A végén mindenki egy emberként üvöltötte hogy "MAGYAROK" majd a játék ismét kezdetét vette. Viszont az idő kérés után a játékunk kissé visszaesett ezért az Egyiptomiak feljöttek 5-4-re. A szünet végére azonban ismét nagy előnyt építettünk ki. A második félidő közel sem úgy alakult ahogy elképzeltük. Korit kiállították így az ellenfél rohamosan közelebb került hozzánk. De a végére mi örülhettünk hála az égnek. Magyarország-Egyiptom: 32-23. Nagy volt az öröm a csapatnál. Mindenki ölelgetett mindenkit és ebből én sem maradtam ki. Megszorongattam a bátyámat aki szerzett egy gólt majd a többieket is.

 A végén pedig megválasztották a legjobb játékost Császár Gábort. Ő volt ma a legeredményesebb nem hiába Ő a kapitány. A kis díjjal a kezében sétált felénk.

-Remek voltál!-öleltem meg. Nem válaszolt csak szorosan ölelt magához a kamerák meg persze mindezt rögzítették de nem igazán zavart. Még egy ideig a pályán maradtunk a fiúk integettek a rajongóknak majd Mocsai Lajos bevezényelte az öltözőbe a fiúkat. Úgy 2 óra hosszába telt mire mindannyian végeztek. Ezalatt az idő alatt eluntam a fejem és elültem a seggem is. A szállodai szobámba szinte beestem. Komolyan ez a meccs többet kivett belőlem mint a fiúkból. Ők még ökörködtek az út alatt is én meg alig bírtam nyitva tartani a szemem. A zuhanyzást hanyagolva ruhástól aludtam el.

The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Viszont most örülnék pár kommentnek is, azért hogy tudjam mit gondoltok a történetről! Szóval hajrá kommizatok! Jó olvasást! Puszi♥
ui: a Facebook csoportba még mindig lehet csatlakozni. Itt a link:Facebook csoport! :)

3.

Egy nap választ el minket az Egyiptomiak elleni összecsapástól. A fiúk ma kezdték meg a komoly edzést. Már reggel 9-kor a csarnokba mentek én pedig még aludtam két órát. Úgy volt megbeszélve hogy délre én is odaérek de ez nem jött össze. Nem igazán tudtam eldönteni mit is vehetnék fel.

Végül sikerült döntenem és az első taxival a stadionba vitettem magam. Miután felmutattam a kis kártyámat amivel szabad ki- be járásom van sietős léptekkel indultam meg a hangok irányába. Benyitottam mire minden szem rám szegeződött. Intettem egyet a játékosok irányába majd  a kispad felé vettem az irányt. Lepakoltam és egy darabig csak figyeltem ahogy a srácok passzolgatnak.

-Rendben srácok 10 perc szünet!-adta ki a parancsot Mocsai Lajos.

-A pontosság mintaképe vagy húgi!-dobta át a kezét a vállamon.

-Tudom. Meddig lesztek ma itt?-néztem rá.

-4 óráig még biztosan. Kell a gyakorlás hogy a csapat jobban összeszokjon!-magyarázta.

-Aham értem!-bólintottam majd intettem a felém közeledő fiúknak. A 10 perces szünet után a játékosok felálltak a stadion közepére egy nagy kört alkotva és hallgatták Mocsai Lajos elvárásait, tanácsait. Aztán elkezdődött a bemelegítés. Én a padon ültem és figyeltem hogy mi történik a pályán.

-Swag segítenél kicsit?-jött oda hozzám Norbi az egyik segéd.

-Persze úgy is unatkozom!-keltem fel-Mit kéne csinálnom?

-Szétosztanád a vizes palackokat?

-Persze!-mosolyogtam. Megfogtam pár flakont majd az épp nem annyira elfoglalt embereknek adtam egy flakont. Csaszihoz sétáltam aki épp az egyik sarokban nyújtott.

-Tessék!-tettem le mellé a vizet.

-Köszi!-mosolygott. Én is rámosolyogtam majd indulni készültem mikor a kezeim után kapott.

-Szeretnél még valamit?-néztem rá.

-Ami azt illeti..-húzta perverz vigyorra a száját-De az még várhat!-legyintett hirtelen-Nem akarsz leülni?-nem igazán értettem az előbbi megnyilvánulását de mit veszthetek azzal ha leülök? Legfeljebb beszélgetünk egy kicsit.

-Végül is!-rántottam meg a vállam majd leültem mellé törökülésben-Izgulsz a holnapi meccs miatt?-fürkésztem tekintetét.

-Nem mondhatnám!-rázta meg a fejét-Kicsit talán túlteng bennem a bizonyítás vágy de szerintem ezzel nem vagyok egyedül!-mosolygott-Itt mindenki meg akarja mutatni a világnak hogy a magyar csapat igen is bekerülhet a legjobbak közé. Mindenkinek egy célja van és ezt az egy célt meg is akarjuk valósítani!-tetszett hogy ilyen komolyan is tud beszélni a dolgokról és az elszántság a szemében engem is arra késztetett hogy híggyek és bízzak abban hogy Ők igenis képesek ezt megcsinálni-Te is itt leszel holnap ugye?-húzta fel a szemöldökét. Tekintetét az enyémbe fúrta teljesen elvarázsolt pillantása.

-Persze hogy itt leszek hisz ezért jöttem ide!-válaszoltam végül.

-Tényleg? Azt hittem miattam!-húzta csábos vigyorra ajkait.

-Hülye vagy!-ütöttem bele a vállába.

-De te így szeretsz!-vigyorgott még mindig.

-Jól van szupersztár. Inkább menj és gyakorolj!-kacsintottam majd feltápászkodtam a földről és visszaindultam a kispadokhoz. Éreztem ahogy minden egyes lépésemet végigköveti a szemével de nem zavart. Inkább engem bámuljon mint például egy útcaszéli kis kurvát.

Facebook csoport!

Sziasztok! Nem ez még nem új rész amint látjátok. Mivel volt egy kis szabadidőm gondoltam létrehozok egy Facebook csoportot. Ide bárki csatlakozhat! A csoport lényege az hogy előre láthatólag mikor lesz friss rész vagy például hogy nektek hogy tetszik a történet, min változtatnátok és persze kérdéseket is tehettek fel! Szóval rajta aki szeretne csatlakozzon! Facebook csoport! ( Ez a csoport nem csak ezzel a bloggal hanem a másikkal jelen esetben a miracle in Germany-val is foglalkozik! ) Puszi♥♥
ui: lentebb megtaláljátok a második részt!

The Dreams Come True Sometimes♥

2.

Reggel már a szállodai szobámban ébredtem. De sajnos nem voltam egyedül. Mivel én vagyok a csapat egyetlen női tagja logikus hogy nem kaptam magam mellé női szoba társat. Be kellett érnem Csaszival és Korival. Elsőnek úgy volt hogy Lacival és Mátéval leszek végül megváltozott a felállás. Na de mindegy. Szóval ott tartottam hogy már reggel van. Vagyis csak a játékosoknak. Én még aludhattam VOLNA ha nem ébresztenek fel a jó madár szoba társaim.

-Úgy utállak benneteket!-morogtam majd elcsoszogtam a fürdőig. Ott bent elvégeztem a szokásos teendőimet majd miután megbizonyosodtam arról hogy minden tökéletes visszamentem a nappaliba.

-20 perc! Rekordot nem döntöttél!-húzta el a száját Kori.

-Szádon lakat!-mutattam rá majd belebújtam a cipőmbe. Az egyik szobából közben Csaszi is előkeveredett így teljes volt a társaság.

-Akkor induljunk!-pattant fel Kori és egyenesen az ajtóig száguldott. Mi kicsit lemaradva követtük.

-Csinos vagy!-hallottam meg magam mögött Csaszi hangját. Nem mertem felé fordulni mert már így is eléggé elpirultam-De tudod az én ingem sokkal jobban állna!-kacsintott majd gyorsabbra vette a tempót. Én totál sokkolva sétáltam és közel sem a Földön jártak a gondolataim. Csodáltam hogy nem mentem neki a falnak vagy valaminek. A parkolóig sétáltam még mindig a sokk hatása alatt voltam a fiúk pedig valahol lemaradva követtek engem. Megvártam míg Kori kikapcsolja a riasztót majd bevágódtam a hátsó ülésre. Tudva hogy a két pasi közül egyik sem fog hátra ülni ösztönösen cselekedtem. Miután a fiúk is beszálltak elindultunk a sport csarnokba. Megint szokás szerint mi voltunk az utolsók. Odamentem a fiúkhoz majd egyesével megölelgettem Őket.

-Én nem kapok ölelést?-pislogott rám kék szemivel Csaszi. A napszemüvegem alatt megforgattam a szemeimet de azért megöleltem. Kezeimet felvezettem a nyakán míg Ő a derekamra helyezte hatalmas tappancsait. Közelebb mentem hozzá, érezni akartam bódító parfümjének illatát. Nem ölelhettem túl sokáig hisz az feltűnő lett volna ezért pár másodperc múlva elengedtem. Egy mosolyt küldtem felé majd a többiek után indultam. A csapat beült a megbeszélésre ahol a pontos taktikát ecsetelte Mocsai Lajos. Ez úgy igénybe vett 2 teljes órát. Ezért az edzést is holnapra halasztották, de még így is várt a fiúkra 1 km-er futás. Hát nem irigylem Őket. Amíg öltöztek én twittereztem egy kicsit és megláttam egy új képet. Tegnap töltötte fel Csaszi.

A feliraton jót nevettem majd kis gondolkodás után eszembe jutott mit is kellene visszaírnom. @TitusNagy Nos ha már Te #Csaszi nem húztál akkor maradt #Kori. Mert én megtehetem. (hahaha) Amúgy tudod hogy szeretlek @KornelNagy ♥ xx :)

Épp elküldtem az üzit a fiúk elkezdtek kiszállingózni az öltözőből.

-Te nem jössz velünk?-nézett rám Laci.

-Nem köszi ezt most kihagyom!-mosolyogtam.

-Rendben, de tudok valakit aki örült volna a társaságodnak, de mindegy!-kacsintott-Szia!-intett majd eltűnt. Fura fejet vágva rántottam meg a vállam majd bementem az öltözőbe. Mindig itt szoktam megvárni a fiúkat,de per pillanat arra nem számítottam hogy hárman még bent vannak. Névre pontosan Zubai, a tesóm és Császár Gábor. Hát ez pazar. Kezemet a szemem elé tettem mielőtt olyat látok amit nem kéne és gyorsan meg is pördültem a tengelyem körül. Bár felesleges volt a szemem elé tenni a kezem mert így is láttam bátyám hátát és Csaszi meztelen felső testét ami valljuk be remek látvány volt még ha csak pár másodpercig is láttam akkor is. Zubain szerencsére már volt ruha. Na nem mintha nem lenne jó teste biztos az van!

-Basszus szólhattatok volna hogy még itt vagytok! Azt hittem mindenki elment!-akadtam ki egy kicsit.

-Pedig nem!-nevetett fel Zubai-De én már itt sem vagyok! Sziasztok!-gondolom intett a fiúknak nekem meg megfogta a szabad kezem majd elment.

-Felöltöztetek már?-nyöszörögtem.

-Fordulj meg és megtudod!-hallottam meg Csaszi hangját nem is olyan messze Tőlem.

-Oké akkor Kori felöltöztetek már?-tettem fel másképp a kérdést. De válasz nem jött.

-Drága bátyád már lelépett! Csak mi vagyunk!-nevetett.

-Utállak Császár Gábor!-morogtam majd megfordultam és szép lassan elvettem a kezemet a szemem elől. Szerencsémre Csaszin már volt ruha bár én még élvezkedtem volna a testén de mindegy.

-Tudod, drága tudom!-nevetett majd egyik kezével átkarolta a derekamat és adott az arcomra egy puszit ami talán kicsit hosszabbra sikerült a kelleténél de nem bántam. Végig tartotta velem a szem kontaktust majd lassan elsétált mellettem. Még két perccel később is az Ő állttal okozott sokkban álltam ugyanott. Nem hiszem el hogy ezt csinálja velem..hogy ezt tudja csinálni velem. Ha a közelében vagyok vége kész megsemmisültem. Ha hozzám ér a pillangók repkedni kezdenek a hasamban egyszerre jár át a jéghideg és a tűzforró. Fura egy érzés de tetszik. Nagyon is. Miután ezt így megbeszéltem magammal leültem a padra és a telefonomat kezdtem nyomkodni. A twitter jellegzetes hangja ütötte meg a fülem jelezve hogy értesítésem érkezett. Gyorsan megnyitottam és ahogy elolvastam hatalmas mosoly ült ki az arcomra.

Császár Gábor @csaszargabor Engem már nem is szeretsz? :( Ez fájt @TitusNagy! :'( xx.

Azonnal vettem a lapot és máris pötyögtem be az üzenetet.

Titanilla Nagy @TitusNagy Tudod h téged is szeretlek @csaszargabor!♥ De neked nem futni kéne? :O xx :)

Két percre rá jött is a válasz.

Császár Gábor @csaszargabor Én is szeretlek! ♥ De épp azt csinálom. Csak tudod én több funkciós ember vagyok és egyszerre megy mindkettő! ;) xx

Jót nevettem az üzenet végén az eleje pedig különösen tetszett. Bár azt nem tudom hogy komolyan gondolta-e de nekem akkor is sokat jelentett.

Nagy Kornél @KornelNagy Szálljatok le a nettről és menjetek szobára! xd Amúgy szeretlek benneteket remélem érződik! ;) xxKxx

A hülye bátyám persze most sem bírt magával megint alkotnia kellett. Megvártam míg Csaszi reagál először az üzire. De csak azért mert nem tudtam mit is írhatnék vissza.

Császár Gábor @csaszarbagor Szereteted határtalan @KornelNagy de komolyan. Szerencséd hogy nem mellettem futsz. Különben kapnál olyat. -_-" ;) xx

Titanilla Nagy @TitusNagy Jól van gyerekek szerintem belőlünk is elég lesz mára ennyi! ;) xx :)

Elküldtem az üzit majd kiléptem az alkalmazásból és vártam míg a fiúk vissza nem érnek.

The Dreams Come True Sometimes♥

Nos sziasztok! Megnyitottam második blogomat is! Ez azonban nem Sebastian Vettel-ről hanem a magyarok kézilabda csillagáról Császár Gáborról fog szólni!! Remélem azért ez a log is elnyerni tetszéseteket és páran olvassátok is majd! Ez lenne az első rész amolyan bevezetés! Jó olvasást! Puszi♥

Császár Gábor @csaszargabor Megérkeztünk #Madridba @nagy_kornel sikeresen végigaludta az utat! :) után drága testvére @TitusNagy alkotott! Nem hiába a #Nagy család utánozhatatlan! xx.

-Swag! Gyere már! El fogunk késni!

-Nyugi Kori jövök már!-száguldottam le a lépcsőn-Na? Cuki vagyok vagy cuki vagyok?-forogtam körbe ezáltal megengedtem Neki hogy megcsodálhassa a ruhámat, ami jelen esetben egy farmerből és egy Magyar Válogatott mezből állt.

-Csinos mint mindig de mehetnénk már?-nyavajgott.

-Persze!-forgattam meg a szemeimet majd magamra kaptam a kabátom és a cipőm és bevágódtam a BMW-be. Megvártam míg Kori bezárja az ajtót majd Ő is beszállt és indított.

-Amúgy a reptér az messze van?-néztem rá.

-Úgy fél óra, ha nem keveredünk dugóba!

-Csaknem!-nem szerettem volna fél óráig az autópálya közepén állni és arra várni hogy mikor indul el a sor. Szerencsémre nem is kellett. Megúsztuk dugó nélkül. Amint leparkoltunk és kiszedtük az összes holminkat a csomagtartóból elindultunk a váróba megkeresni a keret többi tagját. Nem volt nehéz dolgunk. Egy nagy csoportba tömörülve álltak és beszélgettek. Gondolom a bőröndjeiket már leadták hisz csomag alig-alig volt náluk. Korival mi is úgy döntöttünk elsőnek inkább leadjuk a nehéz bőröndöket és csak utána megyünk oda a fiúkhoz. Amint végeztünk csatlakoztunk a mi kis keretünkhöz ami több mint 25 játékosból plusz mínusz 10 edzőből állt.

-Kornél csakhogy megjöttetek! Csak rátok vártunk!-szólalt fel jellegzetes mély és érdes hangján Mocsai Lajos a csapatfőnők de én csak górénak hívom.

-Tudod nők!-forgatta meg a szemeit mire én úgy hátba vágtam hogy két méterről is lehetett hallani a csattanást-Auuuu!-kapott a fájdalmas testrészéhez drága egyetlen bátyám.

-Csak hogy tudd a miheztartás miatt!-eresztettem meg felé egy bájos mosolyt.

-Ne nyírt ki az egyetlen balátlövönket könyörgöm Swag!-nézett rám Geri.

-Én nem fogom csak nevelem. Egyébként van rendes nevem is!-vágtam be a durcit-Tudod nem Swag hanem Titanlla.

-Tudjuk tudjuk de a Swag sokkal jobb-karolta át a vállamat Laci. Erre én csak ismét megforgattam a szemem.

-Mivel teljes a csapat!-csapta össze a kezeit Máté-Ölelés!-kiabált majd egy emberként megindult felém és Laci felé. Őt követték a többiek is és a helyzet kezdett kicsit szorulttá válni. Ugyanis nem kaptam levegőt.

-Meg fogok fulladni!-nyögdécseltem mire a szorítás alább hagyott és a friss levegő is eljutott hozzám.-Köszönöm!-sóhajtottam.

-Gyerekek indulás van!-jelent meg a góré. Mindenki felkapta a cuccát amit nem adott le és elindultunk a gép felé. Mivel én voltam az utolsó (már megint mert én ennyire nagyon el tudok bambulni) na szóval én voltam az utolsó aki felszállt keresgélhettem hely után.

-Merre van még egy üres hely?-kiabált el magam.

-Csaszi mellett!-ordított vissza Tomi. Pedig mellettem ÜLT! Szúrós pillantásokat jutalmaztam majd elverekedtem magam Csasziig. Hát persze hogy tök hátul ültek a bátyámmal együtt.

-Beengedtek?-pislogtam rájuk bájosan ugyanis ők már el voltak helyezkedve. Elnyúlva feküdtek szó szerint az ülésekben.

-Hát ha kedvesek vagyunk akkor igen! DE!-nézett bátyámra Csaszi majd ördögien elvigyorodtak-Nem akarunk kedvesek lenni. Szóval hajrá!-vigyorgott rám.

-Ezért utállak benneteket!-néztem rájuk összeszűkített szemekkel majd elindultam befelé. Az egyik lábamat Kornél lábai közé tettem (!) a másikat már Kornél és Csaszi lábai közé végül Csaszi lábai közé és sikeresen bejutottam a helyemre. Győzedelmes mosoly ült ki az arcomra majd becsatoltam a biztonsági övet ugyanis a gép megkezdte a felszállást. Miután kicsatolhattuk az öveket kezdetét vette a nyüzsgés. Van aki ki be járkált de nagyrészt mindenki beszélgetett mindenkivel. Én személy szerint hátrafelé forgolódtam és beszélgettem Szabival meg Mátéval. Tök jól elbeszélgettünk mikor valaki hátulról rácsapott egyet a hátsómra. Sikítottam egyet majd mérgesen fordítottam meg a fejem.

-Tudod Drága-vigyorgott rám Csaszi-Jó segged van meg minden de megköszönném ha előrefordulnál!-vigyorgott még mindig. Asszem a "jó segged van" kijelentésénél lemaradtam és a mondat második felét el is felejtettem de mindegy. Még váltottam pár szót a két sráccal majd úgy ahogy szokás normálisan elhelyezkedtem a széken. Átnéztem Csaszin egészen Koriig aki nem meglepetésre ismét bevágta a szunyát. Ez jellemző rá. A hosszú repülőutak mindig kiütik. Aztán Csaszira néztem aki pedig engem bámult. Amilyen gyorsan csak lehet elkaptam Róla a tekintetem és inkább az ablakon bámultam kifelé míg meg nem érkeztünk Madridba.