Bloglovin!

Sziasztok! Nem tudom hallottátok-e arról, hogy hamarosan megszűnik a Google Reader. Ami annyit jelent, hogy nem fogjátok látni az új bejegyzéseket. Viszont ha mégis szeretnétek olvasni akkor regisztrálnotok kell a Bloglovin-ra! Ott követnetek kell és már csak azt kell figyelnetek, hogy mikor is lesz friss. Remélem mindnél többen velem tartotok majd!
SZÓVAL ITT KÖVETHETTEK! :))

The Dreams Come True Sometimes♥

9.

-Ahjj!-nyöszörögtem majd az éjjeli szekrényen kezdtem el gyógyszer után kutakodni.  Amint találtam azonnal bevettem és simán víz nélkül is lenyeltem. Vártam úgy fél órát hogy hasson de semmi. Nyöszörgésemet úgy próbáltam elnyomni hogy a fejemet a párnába fúrtam. Remélem hogy így nem hallja meg senki. De sajnos nem volt szerencsém. Pár perccel később nyílt a szobám ajtaja majd csukódott is. Abba az irányba fordítottam a fejem és megpillantottam Csaszit. Leült az ágyam szélére tekintetével arcomat fürkészte.
-Jól vagy?
-Üüm!-ráztam a fejem-Fáj!-tettem a kezem a hasamra. Komolyan olyan voltam mint egy óvodás kisgyerek de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé.
-Gyógyszer vettél be?-kérdezte én pedig bólintottam-Szóljak Korinak?-már csak az kéne hogy a bátyám idejöjjön biztos bevitetne a kórházba mert szerinte ez már nem normális hogy ennyire fáj a hasam. Megráztam a fejem-Itt maradjak?-tette fel az újabb kérdést. Hevesen bólogatni kezdtem majd arrébb mentem hogy Csaszinak is legyen helye. Betakart mindkettőnket kezeit a derekamra fonta és simogatni kezdte a hasam alját. Lehelete csiklandozta a nyakamat a hideg futkosott hátamon érintésétől. Hallottam szíve egyenletes dobogását aminek hatására sikerült elaludnom. Reggel, bár nem vagyok benne biztos hogy reggel volt, na szóval mikor felébredtem a szőkének nyoma se volt. Ezt szomorúan vettem tudomásul de annak örültem hogy a hasam már nem fájt. Gyorsan megmértem a lázam és boldogan tapasztaltam hogy már csak hőemelkedésem van. Bevonultam a fürdőbe vettem egy frissítő zuhanyt majd úgy ahogy összekapartam magam.

Már nem festettem olyan szörnyen mint tegnap. Levonultam a konyhába ahol azt hittem egyedül leszek de csalódnom kellett. Csaszi fözöcskézett épp. Halványan elmosolyodtam majd közelebb mentem hogy jobban szem ügyre tudjam venni mit is csinál.
-Segítsek?-kérdeztem. Rám kapta a tekintetét, talán kicsit meg is rémült de hamar rendezte vonásait.
-Nem kell köszi! Jobban vagy már?-simított végig a karomon.
-Már igen!-bólintottam. Helyet foglaltam a pultnál Csaszi pedig úriember módjára kiszolgált. Rántotta volt a menü hozzá gőzölgő tea. Nem sokat ettem nem volt éhes de persze megdicsértem amiért ennyire kitett magáért.
-Jó reggel gyerekek!-jött be a konyhába bátyám.
-Neked is!-válaszoltunk szinte egyszerre.

~ 1 órával később~

Valaki már vagy fél perce kopogtat az ajtón de senki nem hajlandó azt kinyitni. A két srác belemerült a tévé nézésbe annyira hogy arról is elfeledkeztek hogy beteg vagyok és elvileg nekik kéne ajtót nyitni. De nem nekem kell ez is megcsinálnom. Elkullogtam az ajtóig majd kicsit mérgesen kivágtam azt. 5 fiúval találtam szembe magam.
-Hát ti mit kerestek itt?-néztem rájuk furán.
-Hallottuk hogy beteg vagy ezért gondoltuk meglátogatunk!-magyarázta meg a szitut Máté.
-Ja. Hát ez kedves tőletek! Gyertek beljebb!-álltam arrébb az ajtóból.
-Hoztunk csokit is!-nyújtotta át az édességet Laci.
-Oh köszönöm!-ölelgettem meg Őket.
-Csasziék?-érdeklődött Szabi.
-Tévéznek!
-És mi megy?-kiváncsiskodott Geri.
-Kosárlabda asszem!-ahogy kimondtam a fiúk már itt sem voltak. Furán néztem rájuk nem értettem miért kell ennyire nagyon nézni ezt a meccset. De oké. Elvonultam a konyhába előkerestem a fagyasztóból a jég krémet majd bevonultam vele a szobámba. Úgy fél óráig tartott ki a hideg édesség és már mentem volna az utánpótlásért mikor a fiúk vágódtak be a szobámba.
-Mit szeretnétek?-sóhajtottam.
-Mi semmi különöset!-rázta a fejét Laci-De amúgy lehet Csaszi szeretne valamit! Nem?-fordult az említett felé aki úgy hátba verte csapat társát hogy az jajdulni se nagyon tudott-Oké akkor mégse!-nyögte ki ezt a pár szót majd hátrább vonult hogy megbújhasson a többi fiú mögött.
-Öhm oké ha kiökörködtétek magatokat elmondhatnátok hogy miért is jöttetek!
-Ja csak azért hogy megkérdezzük nem-e jössz le velünk ebédelni!-vette át a szót Máté.
-Köszi a meghívást de asszem ezt most kihagyom. Az előbb ettem meg egy doboz jég krémet!-mutattam az üres dobozra.
-Az igen!-horkantott fel Laci mire tőlem kapott egy szúrós pillantást.
-És nekem nem hagytál?-vágta be a durcást Csaszi-Srácok valahonnan szereznünk kell jég krémet!-jelentette ki. Megráztam a fejem majd nagy nehezen kipateroltattam a srácokat a szobámból.

Sziasztok. Hosszú idő után ismét résszel jelentkezem. :D Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi♥

The Dreams Come True Sometimes♥

8.

Ismét egy nap ismét egy fontos meccs. Ma Horvátország ellen kell majd bizonyítanunk, de ez úgy nehéz lesz hogy a csapat kapitányunk megfázott és két percenként zsepire van szüksége. De komolyan ennyire hogy fázhatott meg nem tudom.
-Oké srácok este a meccsen találkozunk! Gábor te pedig kúráld ki magad!-jegyezte meg Mocsai Lajos.
-Könnyű azt mondani!-morgott az orra alatt Csaszi. Hazaérve az volt az első dolga hogy beszerzett egy tonna zsepit én pedig mivel kedves vagyok főztem neki teát.
-Tessék ez idd majd meg!-tettem le elé a hatalmas bögre teát.
-Köszönöm angyal vagy!-nézett rám.

~ 1 órával később~

A szobámban fekszem az ágyamon és a tévét bámulom. Épp valami spanyol film dráma megy. Nem igazán köti le a figyelmemet de sokkal jobb mint például egy Top Shop.  Egy ideg zavartalanul csak a tévére koncentrál mígnem a hasamba erős szúró érzés nyíllal. Arcomra egy fájdalmas fintor ül ki majd az érintett területhez tapasztom a kezem hátha ezzel enyhíthetni tudok a fájdalmon. De sajnos nem. Percek múlva megunom a fájdalmat és a bőröndömben kezdek kutakodni egy fájdalom csillapító gyógyszer után. Úgy emlékeztem hogy tettem el de mint kiderült mégsem. Remek most el kell vitetnem magamat Korival a legközelebbi gyógyszer tárba. Sóhajtottam egy hatalmasat majd a nappaliba mentem. A kanapén Csaszi feküdt és valami újságot olvasott.
-Kori merre van?-kérdeztem meg. Elemelte az újságot a szeme elől majd engem vizslatott.
-Az előbb ment el egy sajtó tájékoztatóra. Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert meg szerettem volna kérni hogy vigyen el a gyógyszer tárba, de akkor mindegy!-legyintettem.
-Ha akarok én szívesen elviszlek!-ajánlotta fel a szőkeség.
-Köszi aranyos vagy de azt hiszem kibírom!-küldtem felé egy mosolyt majd visszamentem a szobámba. Lefeküdtem és próbáltam úgy helyezkedni hogy ne fájjon annyira. Elsőnek úgy tűnt sikerül is csillapítanom a fájdalmat de aztán csak az lett belőle hogy még jobban görcsölni kezdtem. Nagy nehezen feltápászkodtam majd visszamentem a nappaliba Csaszihoz.
-Figyel el tudnál vinni mégis? Asszem még sem vagyok valami jól!-fogtam a hasam alját. Még az állás is nehezemre esett annyira görcsöltem. Komolyan azt hittem bármelyik pillanatban összeesem. Hamarosan két erős kezet éreztem meg a derekamon amelyek erősen tartottak és nem hagyták hogy elessem.
-Persze elviszlek, de biztos jönni akarsz? Alig állsz a lábadon!-végig a szemembe nézett ahogy én is. Szemeiből őszinte aggódást olvastam ki. Aggódik értem.
-Persze, pár perc és jobban leszek!-vettem mély levegőket. Ezek megtették a hatását pár pillanat múlva már nem volt annyira elviselhetetlen a fájdalom. Csaszi úriember módjára rám adta a kabátot hogy azért mégse fázzak meg majd elindultunk a parkolóba. Egész végig szorosan tartott maga mellett úgy vigyázott rám mintha egy porcelán baba lennék. Kinyitotta nekem az ajtót majd miután beszálltam Ő megkerülte a kocsit és beült mellém.
-Ha rosszul vagy szólj oké?-nézett rám majd beindította a kocsit. Én csak bólintottam egy aprót majd a fejemet az üveghez nyomtam és figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Szerencsére hamar megérkeztünk így a gyomrom sem fordult fel. Mindketten kiszálltunk majd Csaszi ismét átölelte a derekamat és megindultunk befelé. Amint ránk került a sor kértem a megfelelő gyógyszerből plusz még láz csillapítót is vettünk amire nem tudom miért volt szükség. A hazavezető út már kevésbé ment zökkenő mentesen. Sikerült majdnem kidobnom a rókát kétszer is. Végül fent a szobába már tényleg kijött belőlem az aznap megevett étel nagy része. Csaszi mind végig ott volt mellettem és egészen a szobáim kísért ahol jól betakargatott majd elment egy pohár vízért és visszatért egy halom gyógyszerrel és egy láz mérővel.
-De nem vagyok lázas!-bizonygattam miután bevettem a gyógyszereket.
-De elhiszed hogy az vagy? Mérd csak meg!-győzködött. Végül belementem és vártam hogy nekem legyen igazam. Amint végzett rögtön meg is néztem az eredményt.
-38.5!-mondtam ki. Hát úgy látszik mégsem nekem lesz igazam.
-Mondtam. Szólok Korinak oké?-csak bólintottam majd a fejem búbjáig betakaróztam. Úgy 10 perccel később csatlakozott Csaszihoz drága bátyám is.
-Nills! Ugye jól vagy?-pislogott rám.
-Persze kutya bajom!-legyintettem.
-Ahhoz képes hallom lázas vagy és hánytál is! Te nő személy!-rázta a fejét-Téged soha nem kerül el a betegség igaz?
-Hát nem!-ráztam a fejem.
-Ugye tudod hogy a ma esti meccsre nem jöhetsz?
-De én menni akarok!-ellenkeztem-Csak egy kis láz. Ha elmegyek attól még nem élsz semmi bajom.
-Nem hát. Még jobban belázasodsz aztán vihetünk a kórházba. Szépen itthon maradsz és nézel minket a tévében. Mi pedig megígérjük hogy sietünk haza igaz Csaszi?-húzta maga mellé barátját aki csak hevesen bólogatott.
-Hajj..oké!-egyeztem bele végül.
A fiúk úgy este 8 fele elindultak de előtte vagy százszor elmondták hogy ha van valami baj azonnal hívjak valakit. Hát oké. A meccs kezdetére a tévé elé tapadtam bal oldalamon egy csomag zsepivel jobb oldalamon egy pohár gőzölgő teával és gyógyszerekkel.

Az első percben már izgulhattam hisz Csaszi lőtt egy hetest de sajnos kihagyta. Az ötödik percben büszke lehettem hisz tesóm betalált az ellenfél kapujába. Aztán dühöngni kezdtem mert Csaszit kiállították. Még egy papír zsepit is eldobtam de sajnos nem találta el a tévét. Ezután nekünk nem igazán akart összejönni semmi. Kihagytunk egy hetest Korit is kiállították  aztán végül sikerült feljönnünk 15-11-re. A szünetben kaptam egy SMS-t Koritól amiben feltett egy csomó olyan kérdést hogy "Jól vagyok-e?" "Nem-e vagyok lázas?" meg ilyesmik. Miután visszaírtam neki már a második félidő is kezdetét vette. Az eleje megint nem úgy indult ahogy azt szerettük volna de a végére Nagy Laci és Csaszi is formába lendült. De végén sajnos így is kikaptunk 30-21-re. Csalódott voltam de szerintem ezzel nem voltam egyedül. A tévét kikapcsoltam  majd kimentem a konyhába és magamba tuszkoltam pár falat ételt. Épp végeztem a szállodai szoba ajtaja kinyílt és szinte beesett rajta a bátyám meg a jómadár barátja.
-Jól vagy? Nem történt semmi amíg távol voltunk? Mit csinálsz idekint?-bombázott a kérdéseivel bátyám.
-Jól vagyok, nem történt semmi és ettem. Még valami amire válaszolnom kell?-sóhajtottam fel.
-Egyenlőre nincs más!-rázta a fejét.
-Láttam a meccset!-tereltem a témát-Jók voltatok!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Lehettünk volna jobbak is!-mondta Csaszi.
-Majd máskor! De én asszem vissza megyek és veszek be még gyógyszert mert a fájdalom kezd visszatérni!-fogtam ismét a hasam majd elcsoszogtam a szobámba és bevettem egy tablettát.
-Nilla ha van valami szólj oké?-dugta be a fejét Kori-Kiálts és mi azonnal itt leszünk Csaszival!
-Rendben! Jó éjt!-búcsúztam.
-Jó éjt!-köszönt majd becsukta az ajtót.

Sziasztok! Tudom ezer éve nem volt rész, de megakadtam a történettel. Ígérem ezek után jobban fogok igyekezni! Viszont most egy kérdésem lenne felétek! Benne lennétek egy novella író versenyben? Én mostanság rengeteg novellát írok és gondoltam hátha ti is kedvet kapnátok hozzá! Nem feltétel kell Császár Gábor-ról szólnia a novellának ha akartok küldhettek például Justin Bieber-es novellát is! :D Aki benne lenne az a bejegyzés alatt kommenteljen vagy a chaten is írhat! A részhez pedig jó olvasást! Puszi!♥

The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi kihagyás után hozom csak az új részt, de mostanság nincs túl sok időm. Tényleg sajnálom! Viszont most itt a rész szóval jó olvasást! Puszi♥

7.

-Ébredj bogárka!-suttogta a fülembe. Csak egy halk nyöszörgésre futotta tőlem majd átfordultam a másik oldalamra és közelebb bújtam az illetőhöz. Karjai a derekamra fonódtak és még közelebb húzott magához. Beszippantottam jellegzetes illatát és ismét átléptem az álom világ küszöbét. Fantasztikus álomból bátyám hangos kiabálása ébresztett fel. Nyűgösen szerettem volna átfordulni a másik oldalamra de nem ment. Két erős kéz annyira szorított magához hogy mozdulni se tudtam. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és felvezettem tekintetem a mellettem fekvőre. Csaszi volt. Azt hittem hogy az egészet csak álmodom de nem. Mérhetetlen boldogság öntötte el a szívemet ugyanakkor féltem is. Ezt hogy magyarázzuk meg a bátyámnak? Mert azt biztos nem fogja elhinni ami valójában történt. Ő nem az a fajta. Közben Csaszi is ébredezni kezdett ami nem lepett meg hisz bátyám kicsit sem próbált meg halkabban beszélni.

-Kori nyugi már!-ültem fel miután kezei elengedték derekamat.

-Én még nyugodt vagyok! De ha két percen belül nem mondjátok meg hogy mi a jó büdös francot kerestek egy ágyban nem állok jót magamért!-morgott közben pedig kezeivel össze-vissza hadonászott.

-Nem történt semmi olyan amire te gondolsz!-szólalt meg Csaszi is.

-Nem úgy látszik! Hogy keveredtél a húgom ágyába?-szemei csak úgy izzottak a dühtől. Kezd kicsit elfajulni a dolog. Azt hiszem közbe kell lépnem mielőtt elfajulnának...

-Elég volt Kornél! Nem történt semmi az ég egy adta világon! Csaszi megpróbált felébreszteni de én visszaaludtam és gondolom Ő is. Ennyi. Miért kell rögtön kombinálni?-néztem rá.

-Mert mindenki tudja hogy fiú és lány között nincs barátság. És ebbe ti is benne vagytok! Nem tudtok úgy nézni egymásra mint barátok-oké nekem itt volt elég.

-Elég volt. Elegem van belőled meg a folytonos veszekedésből. Mindig meg akarod mondani mit csináljak pedig nem vagy az apám! Nagylány vagyok tudok magamra vigyázni! Ennyi kész vége!-mondtam majd kipattantam az ágyamból és bezárkóztam a fürdőmbe. Még egy hete sem vagyunk itt de ez már a második veszekedésünk. Utoljára 15 éves voltam mikor ennyit veszekedtünk. És annak a vége nem lett valami rózsás. Depis hangulatomat nem próbáltam meg leplezni.

A stadion felé sétálva is a csapattól lemaradva sétáltam. Napszemüveg az arcomon sapka a fejembe és egy hatalmas sál amivel próbáltam eltakarni az arcomat. Részben a hideg részben pedig a fotósok miatt is. Ma már meccs van az Ausztrálok ellen szóval egész nap nagy volt a hajtás. Én nagyrészt kimaradtam a dolgokból. Szükségem volt a magányra. Gondolkodnom kellett azon hogy ha netán tán véletlenül mi ketten Csaszival összejönnék akkor mit szólnának hozzá a többiek. Valószinüleg páran örülnének és páran mint például Kori ellenezné a kapcsolatunkat. Vagy nem tudom. A meccs kezdetére én is megerőltetem magam és a kispadhoz sétáltam.

-Minden rendben?-nézett rám Mocsai Lajos.

-Persze!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.

-Gyere!-intett a fejével majd elindult a pályához. Csendben kicsit lemaradva követtem. A játékosok ismét kör formába álltak Mocsai Lajos állt középen én pedig közvetlen mögötte. Nem értettem miért kell nekem is itt leni. Kicsit kínosnak éreztem a helyzetet ezért kitartóan bámultam a padlót.

-Kezeket!-hangzott fel Harsányi Levente hangja. Mocsai Lajos elkapta az én kezemet is majd a kupac tetejére helyezte.

-Kettő három!-kiabált jellegzetes mély hangjával.

-Magyarok!-ordítottak a fiúk majd szétszéledtek. Én sokkoltam sétáltam vissza a helyemre. Szóval ez most azt jelenti hogy én is hivatalosan keret tag lettem? Ez így fura nem? A meccs közben elkezdődött. Én lélekben még mindig máshol jártam ezért úgy nagyjából az egész első félidő kiesett. Csak annyi van meg hogy a bátyám és Csaszi biztos nem játszottak. Aztán az jön hogy Csaszi hét méterest dob és be is talál. Egy apró mosoly kúszik az arcomra majd megpróbálok a játékra koncentrálni. 

Kornél kelti fel a figyelmemet hisz gólt lőtt, majd rögtön utána Csaszi is. Aztán megint fázis szakadás és utána Csaszi dupla! Nem tudtam megállni hogy ne mosolyogjak azokban a percekben. És ez a mosoly még elég sokszor jelent meg arcomon hisz Csaszi remek formában volt rengetegszer betalált. Az utolsó hét méteres gólja után rám mosolygott ezzel úgy éreztem hogy ezt a gólt nekem szánta. Én is elmosolyodtam már csak a gondolatra is. A fiúk négül 13-43-ra legyőzték az ausztrálokat. Mocsai Lajos büszke volt csapatára és mindenkit megdicsért a végén.

~2 órával később a szállodában~

Az ágyamon fekszem és bámulom a fehér plafont. Nem igazán köti le a figyelmemet de ez van. A szoba társaim is elvonultak gondolom alszanak vagy valami ilyesmi. Csak én unatkozom. Átfordultam a hasamra és úgy döntöttem megpróbálom magam álomba erőszakolni. Már épp sikerült is mikor az éjjeli szekrényemen lévő telefonom csipogni kezdett jelezvén hogy SMS-em érkezett. A szív baj kerülgetett és még az eget is leszidtam de azért megnyitottam az SMS-t.

"Tudnál nekem hozni egy csomag zsepit? Kicsit megfáztam! Csaszi xx"

Állt az üzenetben. Komolyan ezért képes volt írni?! Hát oké. Erőt vettem magamon és szereztem a portáról 1 csomag 100-as zsepit. Csaszi szobájához érve kopogtattam majd egy igen után be is mentem, de csak pár lépest tettem nem szándékoztam maradni.

-Tessék zsepi!-dobtam oda hozzá. Szerencsére sikerült elkapnia.

-Köszi!-eresztett meg egy halvány mosolyt. Tényleg elég rosszul nézett ki.

-Biztos jól vagy?-néztem rá.

-Persze csak egy kis megfázás!-legyintett.

-Rendben akkor én megyek is!-intettem majd kiléptem a szobából.

The Dreams Come True Sometimes♥

Meghoztam a friss! Jó olvasást!♥

6.

Reggel szörnyen rossz kedvel ébredtem és a fiúk már megint nem voltak sehol. Már kora reggel sikerült felidegesítenem magam ez már teljesítmény. Dühösen csaptam magamra a fürdő ajtaját és álltam be a hideg zuhany alá.

Ez a rossz kedv az öltözködésemen is meglátszodott. Komolyan ennél rosszabbul már fel sem tudtam volna öltözni. Ráadásul a hideg miatt még le is fagytam kétszer mire a stadionhoz értem. Öszíntén szólva nem tudom miért jöttem el. Talán azért mert ha még 1 órát el kellett volna töltenem a négy fal között egyedül megbolondulok. Rosszabb esetben felvagdostam volna az ereimet. A lelátón foglaltam helyet és bármennyire szerettem volna a játékosokra koncentrálni nem ment. Valamiért nem. Pedig csináltak rengeteg vicces dolgot. Teniszlabdával kezdek el játszani és láttam hogy törik magukat azon hogy engem jobb kedvre derítsenek. De nem ment. Hiába próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra abból csak egy fintor lett. Komolyan hogy lehetek ilyen szánalmas? Arcomat a kezeimbe temettem és kedvem támadt sírni de nem tehettem. Erősnek kellett maradnom. Épp összeszedtem magam mikor a mellettem lévő szék hangos nyikorgással tudtomra adta hogy vendégem érkezett. Érdekldöve pillantottam fel és bátyám aggódó pillantásával találtam szembe magam.

-Nills jól vagy?-fogta meg a kezem. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem. Nem érdekelt hogy izzadt vagy ilyesmi. Ez engem soha nem zavart.

-Én annyira sajnálom hogy tegnap úgy kiakadtam!-motyogtam-Nem tudom mi ütött belém. Vagyis de tudom és tényleg sajnálom!-néztem a szemébe.

-Hé nincs semmi baj!-szorította meg a kezem-Minden rendben lesz oké? Csak többet ne csinálj ilyet! Aggódtunk érted!

-Hát már bocs de ez nem úgy tűnt. Haza se jöttetek!-vetettem a szemére.

-Nos igen az úgy volt..-vakarta meg a fejét.

-Tudni akarom?-húztam fel a szemöldököm.

-Nem hiszem!-rázta a fejét. Ebből már rájöttek hogy olyan helyen voltak ahol nem fordulnak meg minden nap.

-Ez kiábrándító!

-Nyugi semmi olyan helyen nem voltunk amire te gondolsz. Csak kocsmáztunk egyet és nem épp józan állapotba keveredtünk haza!-vallotta be. Az elején tényleg azt hittem hogy valami egy éjszakás kalandba keveredtek de jó volt tudni hogy nem. Ezután lementem és a fiúktól is bocsánatot kértem. Szerencsére megértők voltak és csak egy ölelés kíséretében annyit mondtak  hogy többet ilyet ne csináljak. Az edzés végével visszamentünk a szállodába és mindenki elvonult pár órára a szobájába, majd Szabi kitalálta hogy üvegezzünk. Elsőnek nem akartam belemenni a játékba de miután már mindenki benne volt úgy döntöttem hogy oké nem veszíthetek vele semmit. Laci és Máté közt kaptam helyet a játékot pedig Barna kezdte. Az első 10 pörgetésből szerencsémre kimaradtam, de hála drága egyetlen Nagy Lacinknak Ő valahogy összehozta azt hogy én kerüljek sorra.

-Felelsz vagy mersz?-húzogatta a szemöldökét. Kicsit félelmetes volt.

-Felelek!-vágtam rá rögtön.

-Azt hittem bevállalós leszel de nem baj!-legyintett-Tetszik neked valaki a csapatból?-szögezte nekem a kérdést. Számítottam rá hogy valami ilyesmivel fog traktálni szóval nem lepődtem meg. Csak kicsit. Hazudni nem akartam ezért úgy döntöttem igazat fogok mondani.

-Igen!-bólintottam majd lehetőséget sem hagyva a további kérdéseknek pörgettem. Az üveg drága bátyámnál állt meg aki a merést választotta.

-A górénak ugye van egy lánya?-fordultam Máté felé aki csak bólintott. Ördögi vigyorra húztam ajkaimat majd bátyám felé fordultam.

-Menj át Mocsai Lajoshoz és valld be neki hogy szerelmes vagy a lányába!-amint kimondtam vigyorom még szélesebb lett Kori pedig elképedve nézett rám. Ha már játszunk játszunk nagy tétekben. Tesóm elindult küldetésére majd úgy 10 perccel később vissza is tért.

-Na mi volt?-érdeklődtek izgatottan a többiek.

-Utállak!-nézett rám ebből levettem hogy nem épp mentek simán a dolgok-Komolyan ilyen kínos dologban már rég volt részem!-temette arcát a kezeibe.

-Ennyire jól ment?-nevettem.

-Mindent el kellett neki mesélnem. Hogy honnan is ismerem a lányát aztán hogy ezt így hogy merészelem elmondani neki. Aztán további 5 percbe telt mire elmondtam neki hogy ez csak kamu volt a húgom találta ki mert üvegezünk. Aztán leordította a fejemet hogy mégis milyen hülye játék ez! Csak kicsit akadt ki!-fújta ki a levegőt én pedig jókat derültem rajta. Ez a jókedv egész addig tartott míg a bátyám ki nem pörgetett engem. És a legszörnyűbb az egészben az volt hogy már nem választhattam azt hogy Felelek nekem Mernem kellett. Reménykedtem hogy a sors kegyes lesz velem és nem kapok hülye feladatot de...ez nem történt meg.

-Mivel kölcsön kenyér visszajár tartja a mondás-kezdet bátyám-kedves leszek és nem kell egy egész emeletet menned ahhoz hogy teljesítsd a feladatod! Oh nem!-nevetett fel amitől kicsit megrémültem-Csak Csasziig kell menned!-na itt még a vér is megfagyott ereimben. Kidülledt szemekkel figyeltem bátyámat és legszívesebben most elültettem volna magam egy autóval-Szóval csókold meg a mi egyetlen Császár Gáborunkat!-mondta ki a végszót. Pár másodpercig csak ültem egy helybe aztán erőt vettem magamon és megindultam Csaszi irányába. Leültem mellé és épp készültem megcsókolni mikor valaki benyitott az ajtón. Isten mégis szeret! Mocsai Lajos volt aki megzavart mindent. A fiúkat elküldte a saját szobájukba feloszlatva ezzel a kis játék délutánunkat. Megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem. Hiába szerettem volna megcsókolni Csaszit nem itt és most mindenki előtt...

The Dreams Come True Sometimes♥

Sziasztok! Meghoztam a folytatást! Jó olvasást! Puszi♥

5.

Reggel fáradtan, nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra. Vagyis csak fordultam volna ha lett volna még hova. De nem volt. Szóval sikeresen a padlón kötöttem ki. Nem estem túl nagyot de akkor is hangot adtam neki. Fájdalmasan felnyögtem és még jobban elterültem a padlón. Pár perccel később mozgolódást lehetett hallani majd hirtelen világosság lett amitől nekem megint nyögni támadt kedvem.

-Nilla?-pislogott rám ijedten Kori.

-Nem én vagyok Jézus. Szerinted ki más lennék?-morogtam majd a fejemre húztam a takarót.

-Mi a frászt keresel a padlón?-faggatott tovább. Komolyan ez ennyire nem egyértelmű?

-Csak ölelgetem! Szerinted?-horkantottam fel-Leestem te vad barom!-morogtam majd nagy nehezen feltápászkodtam.

-Kori meg már azt hitte hogy rajtad kívül valaki más is van itt! Az a fej látnod kellett volna!-nevetett Csaszi.

-Lelehet rólam szállni!-morgott a bátyám.

-Rajtad se vagyunk!-mondtam-De ha megbocsájtotok. Én tovább alszom!-másztam vissza az ágyamba.

-Csak nehogy aztán megint leess és Kori azt higgye hogy valakivel éppen szexelsz!-hahotázott még mindig Császár.

-Pofa be Gábor!-kiabált a szobájából Kori. Én már fél álomban voltam ezért sem szóltam vissza. A második ébredésem már szerencsére nem volt olyan rossz mint az első. Esés nélkül megúsztam, örültem is a fejemnek. Az ágyam szélén lévő fehér papírért nyúltam és elolvastam mi is van benne.

" Edzésen vagyunk ha van kedved gyere el! Puszi: Kori   'ja meg Csaszi!"

Annyit megállapítottam hogy túl sok edzése van a fiúknak, de mindegy. Gyorsan de tényleg gyorsan rendbe szedtem magam és már indultam is a stadionba.Amint beértem a kispad felé vettem az irányt és leültem Csaszi mellé.

-Szia!-nyomtam egy puszit a srác arcára aki egész idáig a csapat társait nézte.

-Szia!-egyik kezével átkarolta a derekamat közben pedig jó alaposan végigmért amibe talán kicsit bele is pirultam-Csinos vagy!-mosolygott rám azzal az ész veszejtően dögös mosolyával. Komolyan azt akarja hogy még ennél is jobban omoljak a karjai közé? Mert ha így halad én komolyan megteszem.

-Köszi!-hajtottam le a fejem. Nem akartam hogy a most már tuti biztos tűzpiros arcomat lássa.

De szerintem tetszett neki hogy ennyire zavarba tud hozni mert a szemem sarkából láttam hogy vigyorog. Kezét továbbra sem vette el a derekamtól sőt most már ujjaival simogatott is. Teljesen elvesztem. Testemen felváltva futkosott a hideg meleg a gyomromban életrekelltek a pillangóim és csak úgy repdestek ide-oda. Akaratlanul is de a fejemet a vállára hajtottam és úgy figyeltem most már én is a pályán történteket. A fiúk néha-néha elkalandozva minket néztek és susogtak egymásnak valamit közben pedig úgy vigyorogtak mint az idióták. De komolyan. Furák voltak. Kori is elég sűrűn nézett felénk és összeszűkített szemekkel méregette a párosunkat. Közben a pályán történtek az események. Egy rosszul eldobott labda felkerült a nézőtérre és mivel drága játékosaink lusták voltak felmenni érte inkább felmásztak egy kordonra. Vagyis csak Máté mászott fel a többiek figyelték minden mozdulatát. 

Mikor megszerezte a labdát visszadobta a pályára majd még arra is volt ideje hogy nekünk integessen.

-Szia Máté!-integettem.

-Helló Nilla!-kiabált vissza-Csá Csaszi!-köszönt a mellettem ülőnek is aki csak intett egyet de közben jót nevetett a jeleneten.

Az edzés vége felé már annyira lazák voltak a fiúk hogy valahonnan szereztek egy foci labdát és nekiálltak focizni. Drága egyetlen bátyámnak sikerült majdnem lerúgni amit nem is hagytam szó nélkül.

-Két ballábas kancsal ember vagy Kornél!-morogtam.

-Bocsi nem direkt volt!-szabadkozott de azért megbocsájtottam neki.

-Te meg ne nevess!-fordultam Csaszi felé aki még mindig nevetett. Durcásan pattantam fel mellőle majd elindultam kifelé.

-Nilla!-szólt még utánam de nem érdekelt. Kifordultam a folyosóra és hívtam egy taxit. Amíg nem érkezett meg addig vártam és elcsíptem néhány mondat foszlányt oda bentről.

"-Csaszi ezt elcseszted! Még udvarolni se tudsz!" -Elvileg ez Laci hangja volt.

"-Majd én adok neked pár tippet!" -Ez pedig Szabi lehetett. Mivel nem voltam többre kíváncsi kivonultam a stadion elé és két percre rá a taxi is megérkezett. A szállodába érve fogtam csak fel hogy mi is történt. Nem értettem magamat. Nem szoktam az ilyen dolgokon ennyire kiakadni. Csak akkor ha közeleg a havim. Tényleg a havim erről el is feledkeztem. Mérgesen dőltem el az ágyamon és legbelül magamat okoltam mindenért.  Csak én lehetek ilyen hülye hisz ez jellemző rám. Már alig vártam hogy hazaérjenek a fiúk de ez 1 órával később sem történt meg. Pedig az edzésnek már rég vége. Biztos elmentek valahova csak épp nekem nem szóltak. Igen ez jellemző rájuk. Míg én itt halálra izgulóm magam addig Ők jókat buliznak. Kezd ez a kiruccanás rossz irányba menni....

The Dreams Come True Sometimes♥

Meghoztam a friss! Jó olvasást! Puszi♥ facebook csoport! csatlakozz!! :))

4.

-Fiúk! ÉBRESZTŐ!-kiabáltam. Furcsa mód én voltam az első akit kidobott az ágy de valamiért nem bántam. Így legalább lesz időm elkészülődni és együtt lenni a fiúkkal egész nap-Kori! Csaszi!-ébresztgettem a mélyen alvó játékosokat. Kellet úgy 5 perc mire mind a ketten erőt vettek magukon és feltápászkodtak.

-Te ilyen korán fent vagy? És még csak lázas sem vagy? Mi van veled Swag?-nézett végig rajtam bátyám.

-Velem semmi!-rántottam meg a vállam majd felkaptam az ágyon heverő ruháimat és bevonultam a fürdőbe.

Lezuhanyoztam belebújtam a ruhámba majd a sminkemmel kezdtem foglalkozni. Már úgy 10 perce bent lehettem mert a két fiú odakint nyafogott és dörömbölt az ajtómon.

-Swag ha nem jössz ki két percen belül bemegyünk érted Csaszival!-fenyegetett meg a bátyám. Na nem mintha megijedtem volna, sőt inkább jót nevettem a próbálkozásán. Gyorsan befejeztem a sminkelést majd kiléptem a szobámból.

-Végre!-morgott Kori majd kikerülve bement a fürdőbe. Csaszi az ágyán ült és telefonált én pedig miután összepakoltam az ágyamon elhúztam a sötétítő függőnyőket. Csak álltam az ablak előtt és néztem a kilátást ami egyébként csodálatos volt. Arra eszméltem csak fel hogy két kéz a ruhám alatt a derekamra simul közelebb húz magához fejét pedig a vállamon pihenteti. Nem kellett megfordulnom hisz tudtam ki áll mögöttem.

-Gyönyörű igaz?-suttogta a fülembe. Hangja rekedtes volt talán azért mert még reggel volt.

-Az!-helyeseltem.

-De te gyönyörűbb vagy!-suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozott és azonnal kirázott a hideg. Ezzel egy időben sikerült jól elpirulnom így a fejemet lehajtottam és hagytam hogy a frufrum az arcomba hulljon ezzel is eltakarva arcom vörösségét. Csaszi halkan felnevetett majd mielőtt még elengedett volna adott egy puszit az arcomra. Jó időzítés volt hisz nem sokkal később testvérem jött ki a fürdőből. Furcsán méregetett de inkább nem foglalkoztam vele. Előszedtem a csizmám majd belebújtam és már csak arra vártunk hogy Csaszi is végezzen. Miután mindannyian kész voltunk lementünk az étkezőbe ahol már páran reggeliztek de voltak olyanok is akik már végeztek. A fiúk csak az előírtakat ehették viszont én bármit. Ezért a palacsinta mellett döntöttem. Nutellás palacsintát ettem tömeg számra. Ebből az ételből egyszerűen bármennyit meg tudok enni. A fiúk kitágult szemekkel figyelték ahogy a negyedik palacsintát tömöm magamba. Ötnél megálltam nem akartam gyomor rontást kapni.

-Te aztán tudsz enni!-nevetett fel Barna.

-Höh ez még semmi ahhoz képest amennyit otthon szokott enni!-horkantott fel mellettem bátyám.

-Csak irigykedsz mert én ehetek te meg nem!-nyújtottam rá a nyelvem.

-Ez nem igaz!-fonta karba mellkasa előtt a kezeit.

-Komolyan mint a gyerekek!-nevetett az egész történést végigfigyelő Nagy Laci.

-Ő kezdte!-mutattam rá.

-Tényleg lehetetlen esetek vagytok!-csóválta a fejét Gergő. Csak megrántottuk a vállunkat majd útnak indultunk. Busszal mentünk a Caja Magica stadionba. Én ismét a kispadon kaptam helyet Mocsai Lajos mellett. A fiúk a délután nagy részében gyakoroltak majd a meccs előtt kaptak 2 órás szünetet. Értelmetlenség lett volna visszamenni a szállodába ezért maradtunk a stadionba. A lelátókon üldögéltünk szétszórtan. Én egyedül voltam a telefonommal szórakoztam egész addig míg az meg nem csörrent. A csengő hangomra ami nem más mint a Little Mix-től a Wings- mindenki rám kapta tekintetét. Végighúztam a képernyőn a kezem és fogadtam a hívást.

-Haló?-szóltam bele unottan.

-Szia kislányom. Anyád vagyok!-szólalt meg a vonal túlsó végén anyukám hangja. Kicsit jobb kedvre derültem.

-Szia anya. Mi újság?-érdeklődtem.

-Pont ezt szerettem volna kérdezni tőled!-nevetett fel.

-Ja hát itt nincs semmi különös!-bizirgáltam a nadrágomból kilógó cérna szálat.

-Nem vagy valami beszédes!-bár nem láttam de biztos voltam benne hogy megrázza a fejét-Történt valami?

-Öhm nem! Csak kicsit álmos vagyok meg tudod izgulok az esti meccs miatt!

-Áh igen a meccs. Bátyád nincs a közelben?

-De. Szóljak neki?

-Az jó lenne!-elemeltem a fülemtől a telefont majd a ruhámhoz raktam.

-Nagyon Kornél gyere ide!-kiabáltam. Tesóm bár kicsit messze ült tőlem tisztán hallottam ahogy morog majd lassú már már csiga léptekkel elindul az irányomba-Anya keres!-nyújtottam felé a telefont amit Ő el is vett Tőlem majd helyet foglalt. Úgy 10 percet beszéltek majd visszakaptam a telefonomat.

-Vigyázz magadra és a bátyádra kicsim!-szólalt meg anyám-Nagyon szeretünk apáddal!

-Tudom. Én is titeket. De most mennem kell. Majd még hívunk benneteket rendben?

-Rendben. Szia Kincsem!-búcsúzott.

-Szia anya!-tettem le a telefont.

-Bocs hogy bunkó voltam!-ölelt meg Kori. Elmosolyodtam és viszonoztam gesztusát.

-Én is hülye voltam. Szent a béke?-húzódtam el Tőle.

-Az!-bólogatott.

~1 órával később~

Felcsendült a magyar himnusz és minden magyar egyszerre kezdte énekelni. Én Mocsai Lajos mellett álltam és figyeltem a nézőket majd a fiúkat. Miután elhalkult a zene a játékosok köszöntötték egymást majd mindenki elfoglalta a helyét. Én személy szerint nagyon izgultam és persze tiszteltem az ellenfelet, az Egyiptomiakat. A gól sorozatot nálunk a két Nagy Kornél és Laci nyitotta a kapuban pedig Mikler állt aki remekül védett. 7 perc után 4-0-ra vezettünk és az ellenfél időt kért. A fiúk egy nagy körbe álltak melynek a közepén Mocsai Lajos állt és mondta el hogy min kell javítani vagy más dolgok. A végén mindenki egy emberként üvöltötte hogy "MAGYAROK" majd a játék ismét kezdetét vette. Viszont az idő kérés után a játékunk kissé visszaesett ezért az Egyiptomiak feljöttek 5-4-re. A szünet végére azonban ismét nagy előnyt építettünk ki. A második félidő közel sem úgy alakult ahogy elképzeltük. Korit kiállították így az ellenfél rohamosan közelebb került hozzánk. De a végére mi örülhettünk hála az égnek. Magyarország-Egyiptom: 32-23. Nagy volt az öröm a csapatnál. Mindenki ölelgetett mindenkit és ebből én sem maradtam ki. Megszorongattam a bátyámat aki szerzett egy gólt majd a többieket is.

 A végén pedig megválasztották a legjobb játékost Császár Gábort. Ő volt ma a legeredményesebb nem hiába Ő a kapitány. A kis díjjal a kezében sétált felénk.

-Remek voltál!-öleltem meg. Nem válaszolt csak szorosan ölelt magához a kamerák meg persze mindezt rögzítették de nem igazán zavart. Még egy ideig a pályán maradtunk a fiúk integettek a rajongóknak majd Mocsai Lajos bevezényelte az öltözőbe a fiúkat. Úgy 2 óra hosszába telt mire mindannyian végeztek. Ezalatt az idő alatt eluntam a fejem és elültem a seggem is. A szállodai szobámba szinte beestem. Komolyan ez a meccs többet kivett belőlem mint a fiúkból. Ők még ökörködtek az út alatt is én meg alig bírtam nyitva tartani a szemem. A zuhanyzást hanyagolva ruhástól aludtam el.